Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Lezsák Gabriella: A kunszállási avarok temetkezési szokásai

archaeolog ia cumanica 2 Mi lehetett a halotti ágyak használatának oka? A praktikusság mellett,

3

6 a szokás hátterét valószínűleg az a képzet adja, hogy a sír (a sírkamra) a halott háza, ezért az életben használt tárgyakkal, bútorokkal rendezik be. Erre a pusztai népek folklórjában több utalás található, köztük a kirgizek Manasz eposzában is.

3

7 A rítus jelképes elemei Szándékosan összetört íj Egy szokatlan helyzetben lévő tárgy mindig nagyobb jelentőséggel bír, mint a megszokott dolgok ismétlődése. Felismerésének azonban feltétele a szakszerű feltárás és a jó dokumentálás. Kunszállás esetében a fent említett műveletek szerencsével is párosultak: az ÉNYDK-i tájolású 32. sír, amelyben lehetőség nyílt egy szándékosan összetört íj maradványait megfigyelni, in situ került elő, sírrablók nem érintették (1. kép).

3

8 Az europomongolid fajtakörhöz tartozó,

3

9 senium korban elhunyt rangos előkelő temetkezése a sírkert központi részén feküdt, arany- aranyozott ezüst és ezüsttárgyak kíséretében.

4

0 A gazdag pompával útnak indított férfit a középavar korban szokásos rítus és melléklet jellemezte,

4

1 a megszokottól eltérő volt viszont az íjcsontok népek iszlamizációja után ugyanis a használati tárgyak már nem a sírgödörbe, hanem a betemetett sír tetejére kerültek. Az iszlám hitre tért kirgizekről jegyezték fel, hogy a régi temetkezési mód jelképeként nyerget, íjakat és nyilakat tettek a sírra. (LÁSZLÓ 1944,465.) A minuszinszki tatárok gazdagabbjainak sírjára leölt lovukat helyezték el, rendszerint nyergestől, felszerszámozva. (LÁSZLÓ 1944, 465.). Az iszlám egyébként csak a halotti lepel használatát írja elő, a koporsóét nem, az egykor koporsóként használt tabut eredeti rendeltetését elveszítve válhatott halotthordozó eszközzé, s kerülhetett a sír tetejére. 36 Vö: BENDE 2003, 312. 37 A halálos ágyán végrendelkező Köketej kán kéri: „... Bőrbe tekert halotti leplemet fejem alá tegyétek. Fejemet kelet felé irányítsátok. Vörös tevecsikóra vörös takarót, fekete tevecsikóra fekete takarót terítve, hímtevékből álló karavánnal engem halotti házamba így vigyetek" (BARTHA 1998, 74.). 38 A sírmező másik három íjas férfi temetkezését (16, 20, 52. sír) kirabolták és feldúlták a korabeli sírrablók. Így arról nincs adatunk, hogy ezeknél milyen módon tették a halottak mellé az íjat. 39 VARGA 1974,186. 40 Főbb mellékletek: aranylemezből préselt téglalap alakú varkocsszorító pár, arany hengerpalástos fülbevaló, préselt technikával készült aranyozott ezüst fonatos övdíszek (díszöv részei), rosszezüstből préselt korongos övdíszek (fegyveröv), szablya, íjcsontok, 3 db nyílcsúcs, tegezdíszítő csontlemezek, csontból esztergált tarsolyzár, a tarsoly tartozékai: csiholó acél, kova, vascsipesz, aranylemezek a ruházatról vagy a halotti lepelről, juhcsontok. 41 Az ÉNY-DK-i tájolású sír datálását arany hengerpalástos fülbevalója segítette elsősorban, amely a gyenesdiási avar temető 64. sírjából előkerült arany fülbevalók rokona. Gyenesdiáson pénzérme is volt a sírhelyzete: az íjvégborító csontlemezek egy csomóban, a koponyától jobbra, a markolatcsontok pedig a jobb kézfej külső oldalán helyezkedtek el (1., 2., 3. kép). A feltárás során „a csontváz jobb oldalán a fejtől kiindulva fekete 5 cm-es sávban fakonstrukció maradvány" nyomait észlelték.

4

2 A sírrajz alapján valószínűnek tűnik, hogy az íjat, a fegyverövre csatolt szablyával és egy - az övről valószínűleg tokban lógó - késsel, illetve az ételáldozatként szolgáló húsétellel együtt a fakonstrukció tetejére helyezték.

4

3 Az íj a keskeny karú íjak csoportjába tartozik,

4

4 ezt a típust a kutatások szerint a kora avar korban használták,

4

5 de a középavar kori leletanyagban is megtalálható.

4

6 A csontlemezek formája a kora avar korra jellemző.

4

7 Helyzetük arra utal, hogy a valószínűleg felajzatlan állapotban lévő íjat középütt szándékosan kettétörték, s az alsó és felső szárnyat egymásra ellentétesen hajtva tették a lezárt fakonstrukció jobb felső sarkába.

4

8 Az íj rituális összetörésére a halotti szertartás alatt kerülhetett sor. László Gyula szerint a népvándorlás kori íjakat legalább háromféleképpen tették sírba: felajzva, felajzatlanul vagy összetörve. Mindhárom helyzet a másvilági út küban: II. Constans és IV. Constantinus 654-659 között vert verdefényes aranysolidusa (MÜLLER 1989, 147.). A kunszállásihoz hasonló arany fülbevalók kerültek elő, pl. Kiskassáról, Kecel-Körtefahegyről, Kunbajáról, Ordasról, amelyeket Garam Éva a 7. század utolsó harmadára, esetenként a 8. sz. elejére datált (GARAM 1993, 80,90,96.). 42 H. TÓTH: Ásatási napló. 1970, 6. A feltörő talajvíz miatt a sírfenék vizsgálatokra nem kerülhetett sor. 43 A koporsóra helyezett íjjal való temetésre több kora avar példa akad, pl. Szegvár-Szőlőkalja (BÓNA 1979, 24.), Tatabánya-Alsógalla (B. SZATMÁRI 1982/1983, 70.). Bóna István szerint a legáltalánosabb szokás volt a kora avar korban, hogy a „halottra, pontosabban a koporsóra" helyezték az (általában felajzott, csontmerevítős) íjat. Nem csupán a kora avar korban gyakori, hanem a közép- és késő avar időkben is. Bóna István úgy véli, a szokás eredete Ázsiába vezet, a „hun- és előavar" korszakba. A belső- és közép-ázsiai türk sírokban is megfigyelhető ez a jelenség (BÓNA 1979, 29.). 44 Az íjvégborító csontlemezek 25 mm szélesek. Mérhető szarvszöge: 50'. Fábián Gyula szerint a kora avar íjak merev szarvának felhajlási szöge 60°, a késő avaroké 35- (FÁBIÁN 1985, 212.). Az általa alkalmazott szögmérési módszer nem maradt fent, a szögméréseket Szőllőssy Gábor módszere alapján végeztem el azokon az ép íjvégcsontokon, amelyeken a szögméréshez szükséges mérőpontok kijelölhetők voltak (SZÖLLÖSSY 2004.). 45 CSALLÁNY 1939,149; KOVRIG 1957,128; SZABÓ 1965,50. 46 Pl.Dunapentele(MAROSI-FETTICH 1936.);Gyenesdiás64.(MÜLLER 1989.); Iváncsa (BÓNA 1970.); Kecskemét-Ballószög (SZABÓ 1939.). 47 MADARAS 1995. 48 Az ábrázolások szerint az íjakat az életben a baloldalon viselték, az avar kori sírokban viszont rendszerint a jobb oldalra tették. A jobb és a baloldal felcserélésének szokása László Gyula szerint a türk népek temetkezéseirejellemző (LÁSZLÓ 1944,468-469.). 148