Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Kiss Gábor: Halotti kerevetek nyomai a lukácsházi avar kori temetőben

archaeolog ia cumanica 2 meg részletesen. Ezek szinte mindegyikénél megtaláltuk az álló deszkafalak árulkodó nyomait. Hála a kötött talajnak, ezeket már jóval a csontváz szintje fölött érzékelhettük. További három esetben (6., 17. és 34. sír) azonban az egykori faszerkezetre utaló nyomokat viszont kétségtelenül csak annak szintjében és az alatt ismerhettük fel. Ezekben a sírokban semmi nyom (sem szürke csík, sem a betöltés eltérése) nem utalt a csontvázszint fölött az egykori koporsó meglétére. Ezeknek a temetkezéseknek a feltárására különös gondot fordítottunk. Amint az az alább közölt sírleírásokból és rajzokból kiderül, a csak a csontváz szintjén és az alatt mutatkozó, fából készült konstrukciók esetében — lévén ezek meglétére magasabban semmi nyom nem utalt — felmerül valamiféle halotti hordágy vagy kerevet egykori meglétének lehetősége. Efféle halotti kerevetek nyomait tárta fel a Duna-Tisza közén a Kunszállás-Fülöpjakab lelőhelyű avar kori temetőben H. Tóth Elvira

1 és szintén ő ismerte fel már korábban a kunbábonyi kagáni sír leletei közt a sírba került díszkerevet aranyfóliával bevont ezüstlemez borításait és annak vaspántjait is.

2 A temetéskor használt halotti kerevetek kérdésében eltérő véleményt fogalmazott meg Wicker Erika, aki ugyanezeket és a hasonló, a csontvázszint alatt megfigyelt nyomokat a koporsók, illetve az annak használt ládák lábaitól és azok fenekének keresztirányú megerősítéseitől származtatta.

3 A halotti kerevetek egykori létének igazolására végül a Kunbábony-monográfia szerzőpárosa gyűjtötte össze a keleti párhuzamokat,

4 amelyek közül kettőt képen is bemutattak.

5 Bő anyaggyűjtésük eredménye a bizonyság arra, hogy ilyenek az eurázsiai sztyeppe-övezetben valóban használatban voltak és nemegyszer a tetemmel együtt a földbe is kerültek. Nem csoda hát, ha hasonló faalkotmányok nyomaira elvileg a Kárpát-medence avar kori temetkezéseiben is rá lehet bukkanni. A kérdés már csak az, hogy a sírokat feltáró régész felismeri-e ezeket a napvilágra kerülő, nemegyszer közel sem egyértelmű jelekből, és meg tudja-e különböztetni őket az általánosnak mondható, ládaszerű koporsók hason1 TÖTH 1981. 2 TÓTH 1971,18; TÓTH 1972,155,166. 3 WICKER 1990,37-39, 50. 4 TÓTH-HORVÁTH 1992, 72-85. 5 TÓTH-HORVÁTH 1992, Abb. 36/1-2. lóképpen teljesen esetlegesen megőrződött nyomaitól. A bizonytalanság természetesen esetünkben is fennáll, de a lukácsházi temetőben tapasztalható, valószínűleg keleti eredetűnek tartható tájolási mód (a sírok K-Ny-i irányítása), valamint a részleges állattemetkezések jelenléte (sajátosan nyúzott juh vagy kecskebőrök)

6 tovább erősítik azt a lehetőséget, hogy az ugyanitt előforduló halotti hordágyak vagy kerevetek előkerülését eleve ennél a közösségnél sem zárhatjuk ki! Ha megfigyelésünk és értelmezésünk helyes, úgy a Lukácsháza-Hegyalja-dűlőben megmentett temetőrészben legalább három olyan fából ácsolt, keresztlécekkel megerősített és talán bőrrel bevont, hordágynak vagy kerevetnek nyomára akadtunk, amelyeket a temetés során a rajtuk fekvő halottal együtt elhantoltak. Ezeknek a lábai egyesetben (6. sír) a lefelé túlnyúló végdeszkákból voltak kialakítva, két esetben pedig (17. és 34. sír) a végekhez legközelebb eső keresztirányú merevítőkként voltak rögzítve. Két kerevetnek a sarkát valószínűleg keresztirányú lapolással rögzítették (6. és 17. sír), míg a fennmaradó harmadiknál (34. sír) inkább csapolást alkalmazhattak. A 17. sír esetében a sarkokat még átlós irányú merevítésekkel is ellátták. Azt nem tudjuk — lévén nem volt semmilyen nyoma —, hogy a halottat miként próbálták megóvni a reá nehezedő földtömegtől, pl. készítettek-e föléje bármiféle védőborítást! Érdekes, hogy a mind a három temetkezés szegénynek mondható, kettőben ugyanis mindössze egy-egy edény (6. és 34. sír), a harmadikban még annyi sem került elő. Megfelelő leletanyag hiányában pedig pontosabb keltezésük sem lehetséges. Legfeljebb a feltárt temetőrész elemzésével nyerhetünk majd adatokat közelebbi korukra nézve. Megfigyeléseink ellenőrzésére — talán az erdő alatt megbújó sírok feltárásával — egyszer még talán mód nyílik! A temetőrész régészeti anyagának feldolgozása és publikálása előtt addig is közzé tesszük a szóban forgó sírok leírását, leletanyagát, felülnézeti és metszetrajzait, továbbá a bennük megőrződött nyomok alapján készített rekonstrukciós kísérleteinket (5. kép). 6 KISS 2008. 124