Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén

BALOGH CSILLA: AVAR KO RI LÓ, LOVAS ÉS LÓSZERSZÁM OS TEM ET K EZÉSEK A D UN A-Tl S Z A KÖZÉN Balogh Csilla Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén Az egész steppe-zónában széles körben, hosszú időn át szokás volt a halott számára a másvilágra küldeni a halotti tor maradványait, különböző tárgyakat, és ezek mellett áldozati állatokat is. Ez utóbbiak körébe sorolhatók a halottal együtt eltemetett egész és részleges állatok, a lószerszámok, mint a ló jelképei, valamint a fog és csont attribútumok is.

1 Az áldozati állatok többsége részlegesen

2 került a sírba, kevesebb az anatómiai rendben fekvő, teljes csontváz, melyek döntő többsége ló. Egyelőre a Körös-Tisza-Maros közén lokális jelenségnek tűnik az avar kor második felében felbukkanó szokás, hogy az egész állat nem anatómiai rendben került a sírba.

3 Az áldozati állatok körébe joggal sorolhatjuk azokat az eseteket is, amikor csak a koponya került a sírba, ezek ugyanis nem az ételmellékletek „rendes" helyén vannak. A húsadományokkal ellentétben az áldozati állatokat elválasztották a halottól: a koporsón kívül, mellette vagy felette, esetenként alatta kerültek elhelyezésre. Az ún. tagolt sírformák esetében, mint amilyen a padmalyos és fülkesírok, az áldozati állatok helye mindig az akna volt. A halotti áldozatokat a temetéskor, egyes esetekben később (három, hét, negyvenkilenc, vagy még több 1 Az önállóan sírba helyezett térdkalács, alsó lábszár és sarokcsontok, csigacsontok húst alig, vagy egyáltalán nem tartalmaznak, ezért valószínűleg nem ételadományok voltak. A ló attribútumaként a sírba került lófogak a Duna-Tisza közén mindöszsze két női sírban fordultak elő: Mélykút-Sáncdűlő 54. sír (BALOGH 2009, Kat. 36., 443. kép 6-12., 445. kép 4.) és Backa Topola-Bankert, Klanica/ Topolya-Bánkert, Vágóhíd (S) 165. sír (BALOGH 2006, 69.). Ezekben a temetkezésekben egyéb jel nem utalt lóra. A lófog sírba helyezéséről példák ismertek a Tiszántúlról is: Szarvas-Kákapuszta-Kettőshalom 39. sír (SZALONTAI 1992, 317. 4. kép) és Székkutas-Kápolnadűlő 134. sír (BENDE 2003, 319.). Kivételt jelent a pitvarosi 125. fülkesír, mert a 40-50 éves férfi temetkezésében, a fülke szájánál előkerült lófog a lószerszámok közül került elő (BENDE 2000,243-244. kép). Ez a sír egyben szemléletes példa arra, hogy a sírba helyezett lófog feltehetően jelképes tartalommal bírt. A csigacsontok kultikus használatáról FARKAS 1987! 2 A kora avar kori csonkolt nyúzási gyakorlatról LŐRINCZY 1991, 132.; LÖRINCZY 1992, 110., az avar korban alkalmazott kétféle nyúzási gyakorlatról (fejtett és csonkolt) utoljára összefoglalóan Vörös István: A váci avar temető archeozoológiai vizsgálata. Budapest 2000. Kézirat. 3 BENDE 2003, 321. Ez új rítusként jelent meg néhány temetőben, pl. Székkutas-Kápolnadűlő (B. NAGY 2003); Orosháza-Béke TSZ és Orosháza-Bónum-téglagyár (JUHÁSZ 1995). nap elteltével) tartották meg. Változatos formában jelentek meg, azonban a sírhoz viszonyított helyzetük alapján alapvetően csak kétfélék: vagy a sírba helyezték, vagy külön gödörbe ásták el. A lovas temetkezés és lehet, hogy a lószerszámos temetkezés is ázsiai hagyomány az avaroknál. Ennek ellenére a Belső- és Közép-Ázsiában leggyakoribb lovas temetkezési forma — a lóváz az emberváz jobb oldalán, azonos tájolásban (KISS 1963: II. típus) és a lóváz az emberváz bal oldalán, ellentétes tájolásban (KISS 1963: IV. típus) — a Kárpát-medence kora avar sírjai között egyelőre ismeretlen, és a VII. század harmadik harmadából is csupán néhány peremvidéki temetőből adatolt.

4 A kora avar korra jellemző részleges lovas temetkezésre Ázsiában nem találni jó példát,

5 e rítus gyakorlatilag előzmény nélküli a IV-V. században jelent meg a dél-orosz steppén.

6 A lószerszámos temetkezés pedig előfordul a Kárpát-medencében germán környezetben is.

7 A Duna-Tisza köze eddig ismert mintegy 9.000 avar kori temetkezéséből a ló, lovas és lószerszámos temetkezésekpontos számát nem tudjuk megadni, mivel a lószerszám és lószerszám-fegyver összetételű leletek egy részéről nem dönthető el egyértelműen, hogy szétdúlt lovas sírból, lószerszámos temetkezésből vagy egyéb halotti áldozatból származnak-e.

8 A bizonytalanság abból adódik, hogy egy részük nem szakszerű feltárás során került elő, vagy eleve ismeretlen körülmények között került gyűjteménybe, más részük olyan, a XIX. század végén és a XX. század elején előkerült lelet, 4 BÓNA 1979, 17. 5 Az avar kori lovas temetkezések ázsiai párhuzamairól BÓNA 1979, 15-22.; ERDÉLYI 1982, 64-103.! 6 BÁLINT 1971,92-93. 7 A példákat lsd. a Lószerszámos temetkezések c. fejezetnél! 8 Baja-Belterület (BALOGH 2002 , 302-303.); Bátmonostor (GUB1TZA 1909, 26.); Csengele-Feketehalom 93-95. sír (TÖRÖK 1995, 218., Pl. 5-6.); Csólyospálos (BALOGH 2002, 304., 7. kép); Csongrád (KOVRIG 1955, 36.); Fülöpszállás-Temető út (CSALLÁNY 1953, 137.; KOVRIG 1955, 36.); Jászapáti (KOVRIG 1955, 36.); Kecskemét (KOVRIG 1955, 36.); Móricgát (CSALLÁNY 1953, 137.); Nagykőrös (KOVRIG 1955, 37.); Nagykőrös-Nyárkútrét-dűlő (SIMON 1983,76-78.25. kép); NagykőrösZsíroshegy-dűlő (SIMON 72., 22. kép); Soltszentimre (KOVRIG 1955,37.; BALOGH 2002,310., 24. kép 7.); Szeged-Öthalom (HAMPEL 1905, III. 94. t.). 9