Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Rosta Szabolcs - Lichtenstein László: Egy szarmata telep a 2-3. század fordulóján

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 bizonyosan a 66/67. településkerítő árkok folytatásai, melyek keresztülhaladnak a 234. kúton. A IV. felület Ny-i szélében 3 darab kút került elő egy csoportban. Bár a szonda keskeny volta miatt a kutak számát, kiterjedését nem ismerjük, ennek a településszerkezeti egységnek is nyilvánvaló a többitől való elhatárolódása. A szuperpozíciós helyzet mutatja a 234. kútnak a településkerítő árok fennállásánál korábbi felhagyását. É-i irányban a kutak minden bizonnyal a település szélének közelségét jelzik, melyet megerősíteni látszik a telepjelenségek erőteljes megritkulása is. V. felület A felületen 19. objektumot bontottunk ki, melyből 13 árok, 6 gödör volt. Az építési területet É-ÉK-ről lehatároló szonda, melyet a leletmentés utolsó napjaiban nyitottunk. Az idő rövidsége, a földdepók és a kivitelezők bázisainak elhelyezkedése folytán nagyobb felületet nem nyithattunk meg. Vékony, szerteágazó szondákkal kutattuk ezt a részt, de elkülönülő településszerkezeti egységet így is megfigyelhetünk. A III. felülethez csatlakozó szélénél néhány elszórt verem jelzi a gödrök-gödörcsoportok eltűnését. Ettől É-ra csakis árkok találhatók. Az I. felülethez hasonlóan ezeknek az általában sekély, keskeny árkoknak a többsége is karámként azonosítható. Nem biztos, hogy ebben az irányban nem folytatódik tovább a szarmata település, terepbejárással a beépítettség miatt nem volt lehetőségünk a telep lehetséges kiterjedését vizsgálni. Az alábbiak alapján úgy gondoljuk, hogy a terület D-i részéhez hasonlóan a nagy állatok tartására szolgáló karámok itt is a település szélét jelzik.

9 VI. felület Az építkezési területet Ny-ról határoló szélesebb kutatószonda, bármilyen szarmata telepjelenség nélkül. Ez a szonda bizonyítja, hogy a II. felületen futó 67/68. árkok a település kerítőárkai. Településszerkezeti összegzés A szarmata település a Tesco építkezési területétől K-i 9 Hasonlóan külterületként, az állattartás színhelyeként azonosította Wicker Erika az M5 125. lelőhelyen az árkok jellemezte részeket. WICKER 1997,73-80. irányban folytatódik. Terepbejárással próbáltuk behatárolni a lelőhely kiterjedését. A sínek túloldalán K-DK-i irányban, a feltárás területén elhelyezkedő dombhát folytatásán 80-100 méter szélességben lehet követni a lelőhelyet. Az ezt követő mélyebb részen már nem mutatkoznak felszíni nyomok. A szarmata település a feltárt területhez hasonlóan É-D irányban, hosszabban húzódik, követve a környezetből kissé kiemelkedő széles dombhát vonalát. A felszíni nyomok is azt sejtetik, hogy a település nagyobb része esett az építési területre, kisebb része, talán harmada maradt teljesen kutatatlan. Településszerkezettel kapcsolatos következtetéseink közben figyelembe kell vennünk ezt a tényt is, illetve arról sem szabad megfeledkezni, hogy az építkezés területére eső teleprészlet sem került teljes feltárás alá. Mindezek ellenére számos szerencsés egybeesés folytán mégis több következtetéseket vonhatunk le. A Kiskunhalason feltárt szarmata telep nem nagysága folytán érdemes elemzésre. A régészetileg megkutatott 14000 m

2 felület nem tartozik a legnagyobbak közé, főleg autópálya ásatásokhoz kapcsolódóan ennél sokkal nagyobb felületen is történt már szarmata teleprészletek feltárása, gondoljunk Kiskunfélegyháza M5 125. lelőhely, Üllő M0 5. lelőhely, Kiskundorozsma-Nagyszék M5, Ecser M0 7. lelőhelyek óriási kiterjedésére. Az autópályák nyomvonalán történt leletmentések esetében gyakran hátrányként szokták emlegetni azok lineáris voltát, azaz egy mesterségesen kiragadott vékony szeletet lehet csak megkutatni az adott lelőhelyből. A fentebb említett legnagyobb felületű szarmata telepfeltárásoknál, mivel autópálya csomópontokban helyezkednek el, melyek nagy, szélesebb felületet biztosítanak, nem azok lineáris jellegéből adódó problémák merülnek fel. E lelőhelyeknél általában az a gond adódik, hogy olyan szarmata települések feltárása történik, melyek évszázadokon keresztül voltak lakottak. Ezeken a hosszú életű telepeken az a helyzet jelentkezik, hogy a településcentrum idővel horizontálisan elhúzódik, a településszerkezeti egységek egymásra rétegződnek, rengeteg, gyakran kibogozhatatlan szuperpozíciót adva. A nagyberuházások esetében alkalmazott feltárási módszer - mellyel Kiskunhalason is kénytelenek voltunk élni - nem alkalmas egy adott település pontos belső kronológiájának felvázolására, a finomabb periodizációra, a település különböző részeinek elválasztására. Ezzel szemben Kiskunhalason éppen az a szerencsés hely92