Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Rosta Szabolcs - Lichtenstein László: Egy szarmata telep a 2-3. század fordulóján

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 melyet több helyen sikerült már megfigyelni. 6 Eszerint a 85. és 247. épületek másodlagosan munka és tüzelő­gödörként funkcionáltak volna a füstölőkomplexum használatakor. A korábbiakban már kifejtettük, nem látjuk megalapozottnak, hogy ezek az épületek háznak épültek, és csak másodlagosan használták volna fel ipari tevékenységre őket. Jelenleg egyidejűnek tartjuk az épületek és füstölő/aszalók építését, használatát és gazdasági épületként, műhelyként határozzuk meg e kisméretű földbe mélyített épületeket. Kutak Három kút került elő egy csoportban, a IV. felület nyu­gati szélén, a legmélyebb részeken. A hozzá legközelebb eső VI. felületen már nem voltak kutak. 232.,233.,234. obj.: A három kút alakját, méretét tekintve is meg­egyezik egymással. A március eleji időjárás és a szűk időhatárok miatt a betörő talajvíz kiszivattyúzására nem volt lehetőségünk, így egyik objektumot sem sikerült teljesen kibontanunk, aljukat nem tudtuk elérni. 3-3,5 méterig voltak kiáshatóak. A feltárt mély­ségig faszerkezet maradványait nem találtuk. Egykor jóval kisebb átmérőjűek lehettek, a betöltésben látható vastag agyagrétegeket tekintve a felhagyásuk után a folyamatos alámosás következtében többszörösen beomlottak, így kialakítva a „kopolyaformát" 7 A be­töltésükben feltűnően kevés leletanyag volt. A kutakat Kiskunhalason másodlagosan - legalábbis szemétgödörként - nem használták, felhagyásuk után természetes úton töltődtek be. Árkok A feltárás teljes területén 76 árkot, árokszakaszt bon­tottunk ki. Az összesítő térképen megmutatkozott né­hányuknak összetartozása, mely a helyszínen a nagy távolságok és a szétszabdalt ásatási felület miatt nem volt érzékelhető. A különféle objektumtípusokat össze­hasonlítva arányuk feltűnően magas az I. felületen - itt több mint az objektumok 2/3-a árok - és az V. felületen, ahol szintén ugyanez az arány. Alakjukat, irányukat, méreteiket tekintve nagyon különbözőek. Az árok az egyik legáltalánosabb, különféle régészeti korszakokat tekintve kevéssé változó és a legritkább esetben jelleg­zetességet magán hordozó objektumtípus. Emellett leg­többször nagy felületekre terjed ki, ezért más korszak 6 VÖRÖS 1998, 58-59.; BALOGH 1998; 27-42. 7 Ezt a folyamatot kevéssel az objektumok feltárása után élőben is megtapasztalhattuk. objektumait is könnyen bolygatja, igen gyakran - mint Kiskunhalason is - leletanyagban nagyon szegényes. Éppen ezek miatt kronológiai meghatározásuk gyakran bajos, településszerkezetbe való beillesztésük viszony­lag nehéz. Típusuk, alakjuk szerinti összehasonlításuk ebben az esetben eredményre nem vezet. Feladatunk az, hogy az árkokat az általuk bezárt, illetve az általuk elválasztott tereknek egymáshoz való viszonya alapján próbáljuk vizsgálni. Települést kerítő árkok Azokat az árkokat soroljuk ide, melyek egyik oldalán vagy egyáltalán nincsenek telepjelenségek, vagy a je­lenségek nem egyértelműen a szarmatákhoz köthetők, másik jellegzetességük az „állandóság", azaz többször ugyanazon vagy hasonló nyomvonalon megújítottak. 67., 68. obj.: Egymás mellett párhuzamosan futó egye­nes árkok, egyértelműen a szarmata telep nyugati ke­rítőárkai. Elképzelhető, hogy egy kettős árok, hiszen - legalábbis a lehumuszolt mélységben - nincsenek szu­perpozíciós helyzetben, de lehet, hogy kisebb kronoló­giai különbség van köztük, vagyis megújítás eredménye. ÉNy-DK irányban a II. felületet átszeli. Térképre szer­kesztve a feltárási területet kiderül, hogy a IV. felületen ugyanilyen irányban futó 235. és 236. árok ezeknek foly­tatása. Az I. felületen DK-i irányban nagyobb feltáratlan rész után ezekkel nagyjából megegyező, többosztatú ár­kok futnak a 11. és 12., melyek közül egyes megújítások valószínűleg úgyszintén a 67. és 68. árkok folytatásai. Az ároktól nyugati irányban teljesen üres felület mutat­kozik (VI. felület), a települést nyugatról határoló árok így mintegy 200 méter hosszan meghatározható. 65., 66. obj.: A 67., 68. árkokkal megegyező irányú, sokkal kevésbé szabályos hosszú árkok, melyeknek az I. felületen úgyszintén lehet folytatása a 11., 12. árkok valamely része. A 85. épületnél idősebb jelenség. 34., 36., 52. obj.: Nem mondható egyértelműen a települést délről kerítő árokrendszernek az I. felületen. Többször hasonló nyomvo­nalon megújított, szorosan egymás mellett futó árkok kötege. A szarmata település DNy felől határolható le bizonyo­san. A terület déli részén - lényegében az I. felületen - rengeteg hosszabb - rövidebb, sekélyebb-mélyebb árokszakasz fut, igen gyakran szuperpozíciós helyzetet adva. Korszakolásuk különösen nehéz ezen a részen, nem feltétlenül tartoznak mind a szarmata telephez, innen szórványosan avar kerámia jött elő. Az itt levő 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom