Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Vörös Gabriella: Megemlékezés Kőhegyi Mihályról, a szarmata kor kutatójáról

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 Múzeumban tevékenykedett, majd a bajai múzeumba került 1958-ban. Ez volt első és egyetlen munkahelye, melynek haláláig régésze volt, 1986-tól igazgatója. 1996 végén vonult nyugdíjba. Publikációinak száma közel ezer, melyek számos tudományágat ölelnek fel. A régészet és a numizmatika mellett foglalkozott irodalomtörténeti, képzőművészeti problémákkal is. Nagyon jelentős helytörténeti munkássága. Baja történetének számos időszakát kutatta, eredményeit szakcikkek, kötetek sokasága őrzi. Szerkesztette a Baja monográfiát, történetének első fejezeteit az őskortól a honfoglalásig tartó időszakig természetesen ő maga írta. Elindítója a Bajai Dolgozatok című múzeumi sorozatnak. Népszerű előadója volt az itthoni és a külföldi konferenciáknak egyaránt. A Magyar Numizmatikai Társaság alelnökének választotta. Szívesen vállalt közéleti szereplést is: 1990 és 1994 között Baja város képviselő testületének tagja volt. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták: Móra Ferenc Emlékérem (1982), Réthy Emlékérem (1988), Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (1988, 1996), Baja Városért kitüntetés (1996). Halála után nyerte el a Baja Város Díszpolgára címet (2001). Az elmondottak alapján nem lehet azon csodálkozni, hogy maguk közé tartozónak érzik a régészeken kívül a numizmatikusok, a történészek és az irodalomtörténészek, de írt néprajzi, nyelvészeti témájú szakcikket is. Azt is majdnem pontosan tudjuk, hogy mit olvasott, hiszen több száz könyvismertetése jelent meg egészen különböző helyeken, melyek között a felsoroltakon túl is még számtalan tudomány képviseltette magát. Szigorúan vett tudományos régészeti szakcikknek mindössze kb. harminc tekinthető, ami hihetetlenül kevésnek tűnik az ezres publikációs számhoz képest! Bibliográfiája 1994-ben jelent meg 60. születésnapja alkalmából, Pajor Enikő szerkesztésében, aki rendkívül alapos és mindenre kiterjedő munkát végzett.

2 A régészeti szakcikkek közé számítottam a pénztörténeti témájúakat is, melyek között a tápé-malajdoki

3 feldolgozása az egyik legfontosabb. Az első, korszakunkkal foglalkozó ilyen jellegű munkája a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében jelent meg, az 1966-67-es kötetben, a szarmata temetőkben és telepeken előkerült római pénzekről.

4 Ezt a témakört tovább finomítva foglalko2 PAJOR 1994. 3 KŐHEGYI-NAGY 1976-77, 135-161. 4 KŐHEGYI 1966-67, 109-114. zott a barbaricumi pénzek előkerülési helyét elemezve a provincia és Barbaricum közötti kereskedelmi utakkal a Cumania 1972-es kötetében,

5 majd a Lugio-Szeged közötti úttal a Janus Pannonius Múzeum 1974-es

6 kötetében. Kimondottan szarmata kori leletanyagot feldolgozó szakcikkei közül két Csongrád megyeit tartunk számon. A jánosszállási edénydepó

7 és a Szentes-Berekháton előkerült vasmécses közlésénél a ritka, különleges, egyedi tárgyak, a szokatlan leletegyüttesek ragadták meg, és ösztönözték a kutatásra.

8 Munkáinak egy népesebb csoportja a madarasi temetővel foglalkozik. Előzetes jelentésében elsősorban a temetkezési szokások néhány olyan vonásáról írt, melyeket korábban senki nem figyelt meg, illetve nem közölt.

9 Részletkérdésekkel, egy-egy leletcsoporttal, pl. a borostyángyöngyökkel

1

0 vagy a sírrablásokkal,

1

1 később közösen a római pénzek előfordulásával, önálló munkákban jelentettünk meg tanulmányokat.

12 Legnagyobb lélegzetű munkája a doktori disszertációja az alföldi aranyleletes korai temetkezésekről. Komoly érdeme, hogy szívós munkával összegyűjtötte az adatokat, tisztázva minden kutatástörténeti problémát, továbbá, hogy néhány lelőhelyet sikerült munkája során azonosítani, sőt hitelesítéseket is végzett. Ki tudja miért, de a disszertáció a Déri Múzeum évkönyvében jelent meg 1984-ben.

1

3 A pozitívumok mellett tagadhatatlan azonban, hogy az általa felállított rendszer, a kronológiai fejtegetései ma már vitathatóak. Utolsó munkája, melyet közösen hoztunk tető alá, a vaskúti halmos temető és földvár kutatástörténete és leleteinek közlése volt a szegedi régészeti évkönyvben

1

4. A leleteket rám hagyta, a kutatástörténeti részt pedig bravúrosan megoldotta. A szigorú szerkesztőknél még azt is elérte, hogy a fontosabb dokumentumok, a halvány, de fontos rajzok, homályos fényképek is megjelenhettek. A maga nemében tökéletes, mintaszerű munka. 5 KŐHEGYI 1972,103-115. 6 KŐHEGYI 1969-1970. 113-118. 7 KŐHEGYI 1970-71, 275-280. 8 KŐHEGYI 1969,97-106. 9 KŐHEGYI 1971,210-215. 10 KŐHEGYI 1973-1974, 121-132. 11 KŐHEGYI 1994,277-285. 12 KŐHEGYI 1996, 183-199. 13 KŐHEGYI 1982,267-351. 14 KŐHEGYI -VÖRÖS 1999, 217-259. 6