Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Kovács Loránd Olivér: Római építőanyagok. Téglavetőműhelyek azonosításának lehetősége gyártmányaik alapján. Egy táci (Fejér megye) római kori műhely
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 vizsgálatokat is felhasználtak. 5 Nagyrészt az ő munkájuk eredménye az 1979-ben megjelent B.A.R. kötet 6, a mindmáig egyetlen - főleg téglákkal, tetőcserepekkel és nem bélyegzésükkel foglalkozó - átfogóbb - Magyarországon is elérhető - munka. Német nyelvterületeken is foglalkoztak bizonyos részkérdésekkel, amelyek a műhelyek elkülönítésének kérdéseit is érintik, de ezek főleg a bélyegzéssel ellátott téglák vizsgálatához kapcsolódtak és természettudományos vizsgálatokkal ritkán egészültek ki. 7 Francia 8 nyelvterületen szintén voltak kísérletek, de ezek is gyakran természettudományos vizsgálatok és metrikus adatok nélkül. A téglaanyaggal való bánásmód, ha lassan is, de változik. Korábban is voltak kísérletek egy ilyen szempontú, teljesebb dokumentáció készítésére és a leletanyag elraktározására, de rendre elhaltak és csak bizonyos részleteikben maradtak a gyakorlatban. Ilyennek tekinthető, hogy sok helyen gyűjtik a jelöléssel ellátott töredékeket, de szinte sose teszik el a többi részét a téglának. Az egyik legkorábbi ilyen irányú próbálkozás a táci 1. épület (l.kép) feltárásának 1958-61-es szakaszában történt. Kralovánszky Alán a naplóban 9 kiemelt tárgyként kezelte a tetőcserepeket és sok vázlatot is készített részleteikről. Ennek köszönhető, hogy a feltárt területek tekintetében Aquincumhoz képest jelentősen kisebb Gorsium Régészeti Park gyűjteményében 525 db egész, illetve töredék tegula és imbrex van, míg Aquincumban, Pannónia Inferior fővárosában, ahol több mint száz éve folynak ásatások, hozzávetőleg „csak" 5000-7000 db-ot 1 0 őriznek összesen, vegyesen egyéb téglaanyagokkal. Az előbb elmondottakhoz igazodva, egy római fogalmak szerinti egységet képező területen belül lehetséges a feltárt leletanyagot a jelenlegi körülmények közt vizsgálni és egyes műhelyek termékeit elkülöníteni, még ha nem is használtak bélyegzést. Erre megfelelő lehet egy település, egy település és territóriumának vagy egy provincia teljes feltárt, raktárakba került anyaga. Ideálisnak tűnt a táci római kori település (2. kép) le5 V.o.: MCWHIRR 1979, 309.; PEACOCK 1977 6 MCWHIRR 1979, 7 V.o.: SPITZLBERGER 1968 további ezzel a témával foglalkozó publikációk listájával; Brandl 1996; Neumann 8 V.ö: CHAUFFAIN 1956 9 Tác-Gorsium, Ásatási Napló 1960 10 Ennek az anyagnak a 30-40%-a a helytartói palotából származik. Az adatok az aquincumi raktárrendezést végző Havas Zoltántól származnak 2004-ből. letanyaga, amely felöleli a teljes római kor időszakát 1 1, és dokumentált épületekhez is köthető majdnem minden egyes darab. Ezen felül a hagyományos téglabélyeg vizsgálatokat is fel lehet használni. Ezáltal lehetségessé válik műhelyek, esetleg készítő kezek szétválogatása és azok keltezése is, amely a későbbiekben egy nagyobb római kori területi egység vizsgálatának lehet alapja, és nem utolsó sorban az eddig keltezhetetlennek tartott, bélyegzéssel el nem látott tetőcserép anyagot keltező értékkel látja el legalább Tác esetében. A fentiekben kifejtett okok mellett másik fontos szempontja jelen tanulmány közlésének, hogy egyfajta vitaindító dolgozat szerepét töltse be, amely szerencsés esetben elősegíti a római kori régészet (ezalatt nem csak Pannónia területét értve) e irányvonalának kibontakozását Magyarországon is. A táci római kori lelőhely A lelőhely teljes bemutatása meghaladja jelen tanulmány korlátait, továbbá Fitz Jenő munkásságából ismert, ezért itt csak nagy vonalakban vázolom. Gyakorlatilag, a II. József-féle hadtérképészeti felmérés (1783) óta ismert táci (fövenyi) romok feltárása csak 1934-ben kezdődött meg. Ekkorra az 1783-as felmérésen még látható IV. sz-i városfal romjai már nem látszottak. Az anyagi lehetőségek és a második világháború miatt csak 1958 óta van - szinte - folyamatos ásatás a helyszínen. Fitz Jenő DSc., az ásatások vezetője, a felszínre került települést azt Itinerarium Antonini Gorsium és Herculia állomásával azonosítja. 1 2 Ezt többségében elfogadja a kutatás, de Tóth E. Gorsiumot és Herculiat két külön állomásnak tartja. Fitz J. érvei közül a légifotókon látható útvonalak és a terepbejárási adatok a legmeggyőzőbbek e tekintetben. Ezek alapján valóban csak egy lehetséges helyszíne van mindkét elnevezésnek, és ez Tác. Az utóbbi években azonban folyik egy ásatás Táctól ÉNy-ra, Szabadbattyánban 1 3, amely során egy rendkívül nagy méretű, nem önállóan álló épület kerül felszínre. Ez felveti a lehetőségét, hogy mégis két különböző, de egymáshoz igen közel lévő helyszínen keressük Gorsiumot és Herculiat. Még egy további részlettel nem számolt korábban senki. A Sárvíz folyó északi száll LŐRINCZ 1976 12 FITZ 1972 13 Az ásatás vezetője Nádorfi Gabriella. 50
