Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Gallina József Zsolt: Avar kori vaskohászati és települési centrum Zamárdiban

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 tén.

7 A vasérc pörkölését 1-2,5 m hosszú, ovális alakú, alján vörösre, oldalt szürkére égett, teknő alakú gödrökben végezték (5. kép). A sokszor egymást is vágó objektumokat kisebb-nagyobb csoportokban, az alacsonyabban fekvő térszíneken, a víz közelében helyezkedtek el. Néhány objektum (főleg az 58/b lelőhely 181. épület) betöltésében nagy mennyiségű pörkölt vasércet találtunk, amelyeket valószínűleg alacsonyabb vastartalmuk miatt, alkalmatlannak ítéltek a kohóban történő további feldolgozásra. Az ércpörkölők típusának és kis területen is nagy számának jó párhuzama a Ny-ról szomszédos Zamárdi-Kútvölgy lelőhely.

8 A kohósításhoz szükséges faszenet faszénégető boksákban állították elő. Ennek azonban a nyomvonalon mi csak egy-két kétséges nyomát leltük. Néhány, 2,5-3 m átmérőjű, kerek alaprajzú, erősen égett, faszenes betöltésű, kis mértékben a földbe mélyített objektum esetében gyanakodhatunk faszénégetésre. Feltételezhetjük, hogy a többségük maradéktalanul elpusztult, esetleg a lelőhelyek általunk nem feltárt, magasabb térszínen levő részén helyezkedett el. A következő és legfontosabb fázis a kohósítás. Az előkerült kohók nagy része feltehetően a kis mértékben földbe mélyedő, fölmenő falú, a rekonstrukciók alapján csonkakúp formájú, „avar típushoz" tartoztak.

9 Közel 20 kohót különítettünk el a 4 lelőhelyen. Ezek kisebb-nagyobb csoportokban, egymás közelében helyezkedtek el (89. lh. D-i vége, 58/a lh. É-i része, 58/b lh. É-i fele) (6-9. kép). Alsó átmérőjük 50-90 cm között mozgott, alakjuk, irányuk és lecsapoló gödrük változatos volt. A kis mértékű változatosság, de főleg a 89. lelőhelyen megfigyelt, csekély számú szuperpozíció, valamint a leletanyag alapján időrendi különbségeket is feltételezhetünk a kohók között. A kerek vagy ovális alaprajzú bucakemencék belső felülete 5-10 cm-t szürkére, a külső 10-20 cm-t vörösre átégett. A lecsapoló gödrök általában keresztben szélesebb, ovális alakúak voltak (9. kép). Hasonló típusú bucakemencék ismertek Magyaratádról,

1

0 Zamárdi késő avar,

1

1 Tarjánpuszta 7 TÖRÖK 1999,169. 8 GÖMÖRI 2000, 211-215. 149. kép. 9 Néhány kohó esetében nem zárható ki, hogy a teljesen szabadon álló, ún. nemeskéri típushoz tartoztak. Ez esetleg ott képzelhető el, ahol a kohó megmaradt medencéje nagyon közel volt a felszínhez, vagyis felvetődhet az egykori járószinre történő telepítése (GÖMÖRI 2000, 223.; GÖMÖRI-TÖRÖK 2002, 375-376.). 10 GÖMÖRI 2000,109-110. 11 GÖMÖRI 2000, 211-213. késő avar,

1

2 és talán Nemeskér 9. századi

1

3 kohótelepéről. A 89. lelőhely 325. és az 58/b lelőhely 74. kohója kiváló párhuzamaként említhető a Zamárdi-Kútvölgy lelőhely 1. kohója.

1

4 A kohóból nyert nyersvasat újraizzító tűzhelyeken szabadították meg felesleges salaktól. Egy ízben feltételezhető, hogy a kohó és az újraizzító tűzhely egymás közvetlen közelében, funkcionálisan összetartozva, helyezkedett el (8. kép). Két esetben meg tudtuk figyelni a 89. lelőhelyen, hogy a kohót, illetve a kohó és újraizzító tűzhely együttesét tetőzet védte (9. kép). Szerkezetében kissé más, de hasonló értelmű, ovális alakú tetővel fedtek kohó és kohó vagy újraizzító tűzhely együttesét Kaposvár-Fészerlak avar kori kohótelepén.

15 Valószínűleg hasonlóan értelmezhető együttes került elő Dénesfa, Szíkas-dűlő 9. századi kohótelepén.

1

6 A Zamárdi-Kútvölgy lelőhely 3/87. sz. újraizzító tűzhelyét 4 cölöppel alátámasztott fedél védte. A kohósítás során nyert nyersvasat kovácsműhelyekben dolgozták fel félkésztermékké vagy végtermékké. A lelőhelyek feltárása és előzetes vizsgálata során feltűnt, hogy alig találtunk egyértelmű kovácsműhelyt. Az 56. lelőhely 228. épületében levő tűzhely és kürtő feltehetően kovácsműhelyt valószínűsít (10. kép). Az 58/b lelőhely 141. épületében több vasszerszám és egy lapos, kovácsolt vasrúd került elő. Az épületben levő 166. kőkemence felül nyitott lehetett. A fentiek alapján elképzelhető, hogy az épület kovácsműhelyként (is) működhetett (11. kép).

1

7 A kovácsműhelyek kis számának és bizonytalan eredetének az is lehet az oka, hogy ezek inkább felszíni, cölöpszerkezetes építmények lehettek és könnyebben elpusztulhattak,

1

8 bár Tarjánpusztán már megjelent a félig földbe mélyített kovácsműhely is.

19 Részben a korabeli kohászok élelmezését szolgálta a közel 100 kenyérsütő kemence. Hosszabb használatukra utal, hogy ezek némelyikének platniját több ízben (56. lelőhely 240. kemencéjét ötször!) megújították, vagy a régi kemence helyére újat vájtak (56. lelőhely 12 GÖMÖRI 1978,131.; 2000, 187-193. 13 GÖMÖRI 2000,114-223. 14 GÖMÖRI 2000,211-212.150-151. kép 15 GALLINA 2002,77-78. 16 GÖMÖRI 2000,62-63. 17 Magyaratád avar kori kohótelepének 1. sz. háza esetében vetődött fel szintén, hogy azt, a benne levő kohászati termékek és a kemence utólagos átalakítása miatt, ipari célokra használhatták (GÖMÖRI 2000, 105-109., 52. kép). 18 Például; Nemeskér, Iván, Dénesfa (GÖMÖRI 2000, 278.) 19 GÖMÖRI 2000, 278. 180