Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Lukács József: Szarmata falu Dunavecse-Ugordáció-dűlőben (Előzetes jelentés)
LUKÁCS JÓZSEF: SZARMATA FALU DUNAVECSE UGORDÁCIO-DŰLŐBEN humusszal töltöttek be. így sikerült megfigyelni a gödör indítását - amely 15 cm-rel a nyesési szint felett, illetve 40 cm-rel a mai felszín alatt volt -, némi támpontot adva a szarmata járószinthez. A 172. és 190. objektumok omladéka is közel a fenti gödör szájának szintjén volt. Ezen okokból vetődött fel az alábbi probléma. Kocsiút Ez a 362. objektum, a feltételezett „kocsiút" problémája (8. kép 4.). A 254. gödörtől mintegy 6 m-re északkeletre jelentkezett egy gödörfolt, melynek bontása során kiderült, hogy a vizes folt nem gödör. Az ásatás során gyakorlat volt, hogy csak addig humuszoltunk, ameddig az objektumok foltja nem jelentkezett. így ezen a részen megmaradt egy vékony (8-10 cm-es) humuszréteg. E vékony réteg eltávolítása során két párhuzamos, sekély árokra bukkantunk. Egy kemény agyagos területbe mélyedve párhuzamosan futottak, ívesen elkanyarodva kelet-nyugati irányból délnyugat felé, folyamatosan tartva egymástól mért távolságukat. Követni csak pár méteren tudtuk, keleti végét egy árok szelte át, míg nyugati vége fokozatosan ellaposodott. Betöltésükből, illetve a vékony humuszrétegből is szarmata kerámiát, állatcsont töredékeket, paticsot szedtünk fel. A metszetre bontás során kiderült, nem természetes eredetűek, aljukon az agyagos öntési talaj összetömörödött. Ezen ismérvek alapján az árkokat kocsiútnak gondoljuk, datálását a rajta talált kerámia adja meg. Későbbi használatára már csak a mai felszíntől mért mélysége miatt - 80 cm - sem gondolhattunk. A 254. gödör indítása alapján a szarmata járószint „alatt" mintegy 35-40 cm-re volt az út. Egy esősebb időben felázott felszínen süllyedhetett ennyit a kerék, megőrizve lenyomatát a kemény agyagos öntésrétegben. Ezt a talajtípust egyébként a szelvénynek csak ezen a részén - viszonylag kicsi területen - tudtuk megfigyelni. A „tengelytáv" mindenhol 170 cm volt. Próbáltunk hozzá párhuzamokat keresni, de a szarmata kocsikat - érthetően sehol sem írják le részletesen a történeti források. Kinézetükről időben a legközelebbi párhuzam az avarok szekere. 3 9 Arra vonatkozólag, hogy a szekérformák mennyire nem változtak a steppei népeknél, jól illusztrálja Renata Rolle munkája is. 4 0 A szerző a bronzkortól egészen a 19. századig szedte össze a kocsiformákat. A 39 KÜRTI 2002,41. 40 ROLLE 1991, 85-92. pazyryki kurgánban talált kocsira vonatkozólag említ egy 195 cm-es tengelytáv méretet. A kétkerekű, illetve a négykerekű formák folyamatosan továbbélnek a steppén, van, ahol napjainkig (11. kép). Elképzelhető, hogy a szarmaták is ezeket a kocsikat használták, a helyi körülményeknek megfelelő változtatásokkal. Az egyetlen írott forrás a szarmata, konkrétan az alán kocsikról Ammianus Marcellinustól származik. 4 1 Bár e forrás egy toposzt vesz át, mely a szkíták óta az ókori forrásokban mindenhol jelen van, ahol a nomád vagy félnomád népek életformájáról van szó. 4 2 Kérdés, hogy a kocsiformák továbbélésének ténye mennyire hitelesítheti a forrást, vagyis a nomadizálással járó mozgás során elképzelhető-e, hogy ugyanahhoz a módszerhez folyamodtak, azaz hasonló kocsikon rendezkedtek be. Árkok Összesen 36 árok feltárására került sor. Ezek elhanyagolható része funkcionálhatott vízelvezetőként. Nagyobb részük szögletesen megtörő vonalú telekhatároló árok, amely három oldalról határol egy kisebb, zárt területet (1. kép). A víztározó délnyugati sarkán futott át északnyugat-délkeleti irányban a települést határoló árokrendszer (1-2-3. árkok) 4 3. Mivel csak rövid szakaszát tártuk fel, nagyobb tanulságok levonására nem alkalmas. A leletanyag elemzése, illetve a telep fázisainak elkülönítése után, reményeink szerint, az árkok szerepe is világosabbá válhat. Kutak A telepen 12 kutat bontottunk ki. Ezek közül 9 viszonylag sekély, a kopolyakutak, illetve a víztárolók körébe sorolható. Három objektum volt víznyerő kút. Az egyik kopolyakút volt (9. kép 1.). A kút a felső 4045 cm kivételével természetes úton töltődött be. Eredeti átmérője kisebb, 160-180 cm lehetett. A visszatöltődés során az oldalak folyamatos beszakadozása miatt át41 TARR 1968, 138. 42 „... nincsenek kunyhóik, sem az ekét nem ismerik... Szekereiken laknak, amelyet ívben görbített kéregtető borít, rajtuk vonulnak a végtelen steppén. Hajó legelőhöz érnek, akkor taligáikat körbe állítják, és vadállatok módjára gondoskodnak élelmükről. Ha a fü elfogyott, akkor az egész társaság tovább indul kocsijaival. A kocsin egyesül a férfi és a nő, ott születnek és nevelődnek az utódok. Ez az állandó lakhelyük, és bármerre vándorolnak, ez jelenti az alánoknak az otthont." (Ammianus Marcellinus XXXI. Könyv 2. fejezet 12-25. cikkelyek) (TARR 1968, 138) 43 Mivel az általunk feltárandó terület kötött volt, ezért nem mentünk utána a helyenként 8 m széles, és a mai felszíntől 2 m mély árokrendszernek. 123
