MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

I. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

LAKOS JÁNOS (Magyar Országos Levéltár) A LEVÉLTÁRI RAKTÁRAK FELMÉRÉSÉNEK ÉS MINŐSÍTÉSÉNEK ÖSSZEGZÉSE Bevezetés Hosszú viták, többszöri átdolgozás után nagy késéssel, csak 2005. április 22-én jelent meg a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendelet 20. §ában előírt „Levéltári Állományvédelmi Ajánlás", holott annak alapján — a rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint — már 2004. december 31-ig valamennyi közlevéltárban be kellett volna fejeződnie az első raktárminősítési eljárásnak. (Amit aztán 5 évenként meg kell ismételni.) A késés miatt eleve elhúzódik a munka elvégzése. Már elöljáróban is biztonsággal kijelenthetem, hogy a raktárminősítésre vonatkozóan a rendeletben és az Ajánlásban megfogalmazott előírások több vonatkozásban elrugaszkodtak a hazai valóságtól. Itt nem a klímaparaméterekre gondolok, mert azokkal szerintem nincs komolyabb baj. (Bár a klímaváltozás felvethet gondokat e téren is.) Annál több probléma merült és merül fel a mérések végrehajthatóságát illetően. Tekintsük át először a minősítés elvégzésére vonatkozó fő szabályokat. I. A minősítésre vonatkozó előírások és végrehajthatóságuk A minősítést alapvetően meghatározó hőmérsékleti és relatív légnedvességi paramétereket az Ajánlás külön-külön megállapította a papíralapú, a pergamenalapú levéltári anyagra, a fotóanyagra, a mágneses és optikai adathordozókra. Eszerint a papíralapú levéltári anyag számára a „klíma" szempontjából: - Optimális az a raktár, amelyben a hőmérséklet 19 °C, 1 °C napi ingadozással, a relatív légnedvesség 50%, a napi ingadozás nem több 5%-nál.