MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

III. INFORMATIKAI SZEKCIÓ

speciális szótár, melyben az alkalmazás számára pontosan definiálják a jelentéseket és ezek kapcsolatait (ilyen például a tezaurusz, az ontológia, vagy az adatszótár) adott alkalmazásban szereplő szakkifejezéseket ebben a sok esetben speciális, de jól meghatározott értelemben kell használni). • az entitás és környezete rendszerszerű leírása • esszéisztikus vagy kronologikus életrajz vagy intézménytörténet • az EAC struktúrába nem illő régebbi adatok beillesztése: egyéb kontextus leírások Az EAC - mint arra már utaltam - lehetőséget ad rá, hogy más szabványokkal való megfeleltetéseket feltüntessünk, erre az ea ( kódolási analógia) attribútum szolgál, mellyel nivatkozhatunk pl. az adott elem szemantikus MARC megfelelőjének mező- és almező jelére. Összefoglalás Bár az ISAD(G)-EAD és ISAAR(CPF)-EAC eltérő alapállásból indult, ugyanis a Nemzetközi Levéltári Tanács szabványai elsősorban elméleti alapot adtak, az XML alapú szabványok pedig a gyakorlatra, a felhasználhatóságra koncentráltak, a fejlesztők az ellenállás és vetélkedés helyett az együttműködést tartották a legfontosabb erénynek, így a szabványok 2. változatai minden esetben a kölcsönös munkamegosztás jegyében születtek. Az ICA-szabványok ennek megfelelően a tartalmat határozzák meg, a konkrét implementációt pedig az EAD/EAC párosra hagyják. így, a négy szabvány együttes alkalmazásával valósulhat meg az, hogy a levéltári leírások egy nyelvet beszélve alkalmasak legyenek a közös keresésre és az adatcserére. Szinte mindegyik szabvány utal rá, hogy az általa meghatározott célkitűzés tágabb kontextusban értelmezendő, és további szabványok szükségesek az igazán kielégítő leírásokhoz, például más entitások (földrajzi nevek, események, fogalmak stb.) leírása. En ennek a munkának egyelőre nem látom jelét, de nem elképzelheteden, hogy már előkészületben van egy új szabvány.