MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

III. INFORMATIKAI SZEKCIÓ

KIRÁLY PÉTER (Tesuji Magyarország Kft.) NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI SZABVÁNYOK: EAD ÉS EAC Bevezető A ma ismeretes nemzetközi levéltári szabványokat az 1990-es évek elején kezdték el kidolgozni (a témával a 80-as évek második felében kezdtek el komolyabban foglalkozni, 1988-ban rendezték meg az egyik legelső nemzetközi tanácskozást). A fő motiváció az volt, hogy a számítógépek elterjedésével kicserélhetővé és a felhasználók számára is könnyebben kereshetővé, összevethetővé váltak a levéltári leírások. Az első szabványok egymástól többé-kevésbé függetienül keletkeztek és elsősorban a levéltári segédleteket, a levéltári anyag leírását célozták meg. A két első szabvány az Encoded Archivál Description és az ISAD(G) volt. Az EAD a kaliforniai Berkeley Egyetem levéltárában keletkezett, majd a fejlesztését átvette az Amerikai Levéltárosok Egyesülete és később lett - fokozatosan - nemzetközivé. Az ISAD(G) eleve a Nemzetközi Levéltári Tanács kezdeményezésére jött létre. Az EAD a kezdetektől nagyon gyakorlat-orientált volt: egy olyan adatleíró modellt hozott létre, melyet különféle számítógépes rendszerekben használni lehet. Emellett a fejlesztésbe szinte az első pillanattól bevonta a lehetséges felhasználókat, elsősorban a történészek közösségét. Az ISAD(G) ezzel szemben egy szilárd levéltár-elméleti alapra helyezkedett (miközben maga is nagy hatékonysággal formálta ezt az alapot) és egyáltalán nem foglalkozott az alkalmazással: ezt teljes egészében az implementátorokra hagyta. Az, hogy a szabványokra éppen a 90-es években lett nagy szükség, nagyban befolyásolta a számítógépes hálózatok, elsősorban az Internet villámgyors elterjedése, valamint az elosztott forrásmegosztási és keresési technológia fejlődése következtében fellépő igény. Hiszen így 'egyben' lehetett látni a szétszórtan létező, de logikailag összetartozó iratokat és rekordokat. Ehhez viszont az kell, hogy ezek a rekordok hasonló szerkezetűek legyenek. Az első lépés tehát a rekordok leírásának egységesítése volt, ezt a célt szolgálta az ISAD(G), illetve az EAD. A második pedig logikusan az, hogy az