MLE 2007. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2008)

I. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

A savas levéltári iratok megmentése a következő nemzedékek számára csak mielőbbi, összehangolt intézkedésekkel lehetséges. A kezelésre szoruló iratok hatalmas tömegének még töredéke sem kezelhető hagyományosan, kézi módszerekkel, mert a pusztulás üteme már régen meghaladta azt a szintet, hogy restaurálással legalább a legértékesebb dokumentumok tartósan megőrizhetők legyenek. Bár lehetséges az iratok információtartalmának megmentése, ez azonban csak akkor megoldás, ha le lehet mondani az irat hitelességéről. Kétséges esetben mindent meg kell tenni az eredeti megőrzésére. Ennek egyeden, bár önmagában nem mindig elégséges, hatékony megoldása olyan gépi savtalanítási módszer alkalmazása, amellyel a savas iratok nagy mennyiségben, biztonságosan és gazdaságosan kezelhetők. A kezelés nem restaurálás, hanem konzerválás, azaz a károsodási folyamatok megállítása/lassítása. A savtalanítás során a papírban lévő savakat semlegesítik, ugyanakkor lúgos anyagot juttatnak bele, ami pufferként működve - elhasználódásáig — védelmet nyújt a későbbi savas hatások ellen. A savtalam'tás általában nem javítja a papír fizikai tulajdonságait, csak stabilizálja az adott állapotát. így hosszú időre gátolja a további romlást, amennyiben a szakszerűden tárolásból eredő ellentétes hatások szerepe nem számottevő. Tudomásul kell venni azonban, hogy a savtalanítási eljárások mellékhatásokkal járnak, amelyek bizonyos mértékű kockázatot jelentenek. A tömeges, gépi savtalanítás alkalmazása költséges. A levéltárnak azonban a szükséges anyagi források rendelkezésre állása esetén sem szabad kellő szakértelem és kritikai érzék nélkül gépi savtalanítási munkába kezdeni, mert fennáll a veszélye az iratok sérülésének és az információveszteségnek. Bár több, jelentős külföldi levéltár és könyvtár hosszú évek óta nagy mennyiségben kezelteti anyagait a savtalanítási eljárások egyikével (2. tábládat), vannak még nyitott kérdések és véleménykülönbségek. Valamennyi jelenleg elfogadott módszernek számos előnye, ugyanakkor korlátja van. Az azonban, hogy szükség van-e tömeges savtalanításra, a nemzetközileg kialakult vélemény szerint már nem kétséges. A kérdés az, hogy az adott országban, az adott gyűjteményre melyik eljárás lehet a leginkább megfelelő választás.