MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - ERDMANN GYULA (Békés Megyei Levéltár): A Magyar Levéltárosok Egyesülete a rendszerváltás után

28 milliót. Béremelést nem sikerült elérnünk, jóllehet a földhivatalok 25%-os béremelésben részesültek: jobb volt az érdekérvényesítő képességük, erősebb a főhatóságuk. A hadigondozottak kárpótlási ügyénél ügyenként 500 Ft-ot sikerült kiküzdenünk, hosszas tárgyalások után. Ez évi 6-8 milliót ért a szakmának. A feltételrendszer igazi, érdemi javítása nem sikerült. A normatív támogatási rendszert visszautasította a PM. A 2002. évi szakmai kritériumrendszer hasznos és jó előírásokat, normákat is tartalmaz — de pénzt ehhez sem biztosítottak eddig s így a fenntartók csak a kezüket tárják szét a szakfelügyelői hiánylista láttán. A rendeletben foglalt személyi és technikai feltételek biztosításához évente (figyelembe véve a sok évtizedes lemaradást) legalább egy milliárdra lenne szükség. Egyszer lesz talán kormány, amelynek a nemzeti kultúrkincs egyedi, pótolhatatian értékeit őrző, gyarapító, feldolgozó levéltárak ennyit megérnek... A konfliktusokkal teli bérhelyzeten döntő változást nem sikerült elérni. Paradox módon a „zászlóshajó", a tárca felügyelete alatt álló MOL volt és van a közel legrosszabb helyzetben. A közalkalmazotti bérek, a levéltárakban alkalmazható pótiékok ügyében időnként sikerült kisebbeket előre lépni, jelentős emelés csak 2002 végén következett be, amit örömmel vettünk, bár hitelből történt. Mára ez is elfogyott, hiszen a szinten tartás nem történt meg, manapság pedig ismét a létszámcsökkentés réme fenyeget (közelről) az államháztartás ismert helyzetében. Némi ír a sebekre az egészségügyi pótlék, melyet a levéltárosok harcoltak ki, a veszprémiek kezdeményezésével. Az MLE is jelentős részt vállalt a „mozgalomban", hiszen a poros, esetenként gombákkal fertőzött, allergiás tüneteket okozó iratanyaggal dolgozókat legalább némi anyagi kárpótlásban kívántuk részeltetni. Konferenciát szerveztünk a témakörben kiváló előadókkal, szakvéleményeket szereztünk be, s a levéltárak egyenként is végeztettek ANTSZ-vizsgálatokat. Evekig tartott a huzavona, mára minden levéltárban fizetik a pódékot, ami 2006. január 1-jére havi 19600,- Ft fejenként. A különbség annyi, hogy egyes levéltárakban nem kapja mindenki, pl. a raktárakban nem dolgozókat nem részeltetik. Volt, ahol bíróságig jutott az ügy és csak 2005-ben ért véget — a levéltárak sikerével: ők visszamenőleg kapják meg a pótiékot. Rosszul fizetett szakembereknek különösen jól esik az elismerés. Ez vezette az MLE-t, hogy a „Levéltárért" elnevezéssel kitüntetést alapítson (1991., a kezdeményező Blazovich László volt). Évente 2—3, nem levéltáros besorolású kolléga kapja, némi pénzbeli elismeréssel együtt — az évi vándorgyűlésen. (A levéltárosoknak ott van a Pauler Gyula-, ill. a Széchenyidíj.)