MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)
VI. KÖRKÉP A HATÁRON TÚLI EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - SZÖGI LÁSZLÓ (ELTE Levéltára): A Gyulafehérvári Érsekség Levéltárának rendezése. A levéltár története
összevagdalták és magukkal hurcolták a levéltár anyagának egy részét". 163 Szamosközy, társaival együtt már 1602-ben kérte az országgyűlést, hogy „menekítsék el az iratanyagot a fejedelmi palota közeléből, a Szent Mihálytemplom tornyában lévő őrzőhelyről, ahol védtelenül áll minden veszedelemmel szemben." 1 Egy évvel később az ostrom során felrobbantották a székesegyház egyik tornyát. 1604-ben a gyulafehérvári levéltárosok ismét segítséget kértek az országgyűléstől. Mint írták: „A megmaradt három szekérnyi anyagot semmi sem védi az időjárás viszontagságai ellen. A megrongált toronyba befolyik az esővíz, az iratok a földön pusztulnak. Kevés költséggel, tetővel lehetne ellátni a torony földszinti részét. De nemcsak az időjárás ellen kell védekezni, hanem az iratok széthordása ellen is. A templomot kifosztották, a koporsókat feltörték, ajtó nincsen. A levéltárnokok többször is megcsináltatták ugyan a sekrestye bejáratát, de feltörik, és boldog-boldogtalan viszi az okleveleket." Szamosközy és társai azzal érveltek, hogy „ a gyulafehérvári levéltár az egész országnak egyik legdrágább tárháza, kincseskamrája. Lesz idő, amikor a nemesek és utódaik fogják kárát látni az oklevelek megmentésében elkövetett minden mulasztásuknak." Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy „Szent István király idejétől sok királynak és az egész országnak titok levelei is ott pusztulnak a nemtörődömség következtében" 165 Adatunk van arra is, hogy amikor Báthori Zsigmond 1598-ban távozott Erdélyből többek között „a török szultánokkal kötött szerződések titkos iratait, királyok, fejedelmek írását, nagy események emlékeit hordták halomba és égették el." 166 Szamosközy említi meg azt is, hogy az Aradról Gyulafehérvárra menekített társaskáptalani levéltár is ekkor pusztult el. 1658 szeptemberében a krími tatár hadak is feldúlták Gyulafehérvárt, s ekkor is történt újabb pusztulás a levéltári anyagban. A kortárs 1 3 Trócsányi Zsolt: im: 128.o. 164 Vö: Sinkovics im. 15.o. 165 Az idézetek: Sinkovics im: 15-16.o. 166 Szamosközy István: Erdély története im: 89.o. 167 Az aradi levéltárról írtakat érdemes hosszabban idézni: „ Itt (Gyulafehérváron) mindazt, amit a törökök dühe elől gondossággal sikerült megmenteni, a mi veszett századunkban a töröknél barbárabb keresztények semmisítették meg emlékezetes dúlásukkal ... az írásos emlékek ellen hadakoztak. így történt, hogy a réges-régi okleveleket, amelyekből az illető századok biztos tanúságait merímettük volna, és ahonnan a történetírás számára bőséges anyag állt volna rendelkezésre, ahonnan őseink dicső tetteit megismerhettük volna, széttépték, jóváteheteden pusztítással megsemmisítették." Szamosközy im: 134.o.
