MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

I. EGYESÜLET TÖRTÉNETI SZEKCIÓ - SZEGŐFI ANNA (BFL): Egyesületek a XX. században (vázlat)

oktatás és képzés, a külföldi kapcsolatok ápolása, az önművelés — rendszerint szakkönyvtár felállításával -, de nem marad el a szórakozás sem. Az értelmiségi egyesületekhez hasonló a levéltárosok egyesületének működése, de vannak eltérő vonásai is. Az eltérések a levéltárosok társadalmi szerepéből adódnak. Ha megvizsgáljuk az 1930-as évek közepének jellemzőit, megállapíthatjuk, hogy a fővárosban - főként az Országos Levéltárban — dolgozó levéltárosoknak a tudományban, a kutatásban, a szakma elméleti megalapozásában van szerepük. A vidéki — megyei és városi — levéltárosok, a közigazgatási tisztviselők, alkalmazottak feladatköre igen sokban eltér az országos intézményekben dolgozó levéltárosokétól. Feladataik jellegén túl az sem elhanyagolható szempont, hogy a munkahelyük miatt ezek a levéltárosok szorosan kötődnek a tisztviselői egyesületekhez. A vidéki levéltárosok száma sem elhanyagolható szempont, ha az egyesületünk helyét akarjuk kijelölni a korszak szakmai egyesületeinek sorában. Végezetül, de nem utolsó sorban figyelembe kell vennünk még egy szempontot, nevezetesen, hogy a tudomány, a történelmi kutatás művelésének vidéki modellje a múzeumpártoló egyesület. Ha megvizsgáljuk ezeknek a múzeumi egyesületeknek a tagságát, megtaláljuk közöttük - sokszor a vezetésben, sőt elnökként, vagy titkárként - a levéltárosokat. Ez a fővárosiak és vidékiek közötti „szakadék", lehet a magyarázata a két háború közötti egyesület fővárosias jellegének. A feladatom az volt, hogy ezzel a „vázlattal" keretet adjak azoknak a tényeknek, amelyeknek alapján kollégáim megírták egyesületünk működésének mindennapjait.