MLE 2006. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2007)

III. HATÁRON TÚLI MAGYAR LEVÉLTÁRAK - TlLCSIK GYÖRGY (Vas Megyei Levéltár): Beszámoló a Burgenlandi Tartományi Levéltárban és a Kismartoni Római Katolikus Egyházmegyei Levéltárban őrzött, 1921 előtt keletkezett magyar levéltári anyag feltárásáról

lehetséges - okvetlenül érdemes lenne kiterjeszteni azokra a Burgenlandban lévő magyar provenienciájú, azaz 1921 előtt keletkezett iratokra is, amelyeket egyrészt a tartomány településein fellelhető községi levéltárakban, másrészt pedig a Magyarország történetében egykor oly fontos szerepet játszó, néhány arisztokrata család, illetőleg egyházi szervezet magántulajdonban lévő uradalmi levéltáraiban őriznek. 4.) Az egykori Mosón, Sopron és Vas vármegyében 1921 előtt keletkezett és ma a Burgenlandi Tartományi Levéltárban őrzött iratanyagok összetétele, megléte illetőleg hiánya azt mutatja, hogy a megyei, járási és községi közigazgatás, valamint a különböző autonóm szervezetek működése során létrejött iratok sorsa Burgenland megalakulása után igencsak eltérő volt. Ezt leginkább az a tény illusztrálja, hogy azon főszolgabírói járások iratai közül, amelyek székhelye Trianon után már nem tartozott Magyarországhoz, az egykori Mosón vármegyében volt nezsideri, valamint az egykori Sopron vármegyében elterült kismartoni, nagymartom és felsőpulyai járások főszolgabíráinak 1921 előtti iratanyaga Trianon után Magyarország határain kívül maradt, és ma a Burgenlandi Tartományi Levéltárban található, addig az egykori Vas megyében volt felsőőri és németújvári főszolgabírói járások ugyanezen iratait begyűjtötték, és azokat ma a Vas Megyei Levéltár őrzi. E feltűnő eltérések egyértelműen az oka, hogy miközben az idén éppen 80 éve megkötött Badeni Egyezmény pontosan szabályozta az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak a korábbi, közös államszervezet működése során keletkezett központi iratainak sorsát és az azokhoz való hozzáférést, addig az egyéb iratok sorsáról, elhelyezéséről lényegében semmilyen központi jogszabály nem intézkedett, azaz e tekintetben teljesen eltérő gyakorlat alakult ki azon magyarországi vármegyékben, amelyek területét oly módon érintette a trianoni békeszerződés, hogy korábbi területük egy része az utódállamokhoz került. Ezért megítélésünk szerint okvedenül érdemes lenne alaposan feltárni és megvizsgálni, hogy e tekintetben az érintett megyék miért és milyen gyakorlatot követtek, és ez miért nem volt egységes.