MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

HALÁSZ ÉVA (PhD): Elmélet és valóság. - Állományvédelmi tapasztalatok ösztöndíjas kutatások során

akkor, ha megfelelő berendezések (nedvesítő vagy szárító) sem állnak rendelkezésre. A légszennyezők elleni védekezés eszköze lehet egyrészt a gyakori portalanítás — ami a zsúfolt raktárakban ütközik nagy nehézségekben — másrészt a közvetett szellőztetés. Azonban nem egy esetben tapasztaltam, hogy a belvárosban álló levéltárakban a munkatársak a melegebb napokon — az elviselhetőbb munkafeltételek megteremtése miatt — a forgalmas utcára nyíló ablakon keresztül szellőztettek. A légszennyező anyagok beáramlása mellett a napfény is akadálytalanul juthat be az ablakokon és tehet kárt a levéltári anyagban. Van olyan helyhiánnyal küzdő levéltár is, ahol a modern kori iratanyag egy részét a levéltárosok munkaszobájában tárolták, üvegezett ajtajú faszekrényekben. Az anyagot palüumokba burkolva helyezték el a polcokon és spárgával kötötték át a csomókat. A helység ablaka az utcára nyílott és semmiféle védelmet nem kapott a fény vagy az UV-sugárzás ellen. A kutatótermek egy részében nem sikerült megoldani azt, hogy olyan ablakok legyenek felszerelve, amelyek az UV-sugárzás ellen megfelelő védelmet biztosítottak volna, így ezeken a helyeken az anyagkutatás közben is károsodhatott. A napfény mellett a kutatóteremben alkalmazott világítótestek szintén az anyag fényterhelését növelték. A zsúfolt, helyhiánnyal küszködő intézményekben, sok esetben nem biztosítanak a dolgozóknak lehetőséget arra, hogy egy elkülönített helységben rendezzék be a teakonyhát, van olyan levéltár is, ahol ezt az egyik raktár sarkában oldották meg. így az ott elhelyezett főzőlap és kávéfőző miatt a tűzveszély növekedett meg, míg a munkatársak étkezése miatt a biológiai kártevők elszaporodásának a veszélye állt fenn. Befejezés. Természetesen nem csak negatív tapasztalataim voltak, jártam minden állományvédelmi szempontnak megfelelő, modern levéltári raktárban is. Minden intézményben képzett, jól felkészült, anyagukat ismerő és munkájukat szerető levéltárosokkal találkoztam. Nem rajtuk múlik az, hogy nincsenek meg a szükséges feltételek az épületekben és a költséges berendezésekhez, sem jutnak hozzá. Tapasztalatom szerint mindent megtesznek azért, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel védjék a gondjukra bízott anyagot, és annak állagát megőrizzék. Célom nem az volt ezzel az előadással, hogy a horvátországi intézményeket bíráljam, hanem, hogy