MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

KÁLI CSABA (Zala ML.): Teleki Béla (1896-1969) főispán köz- és magániratai a Zala Megyei Levéltárban

katolikus vidékre református főispánt neveztek ki. A nem nyilvánosságnak szánt bizalmas levelekből azonban kiderül, hogy nézeteltérésük nem személyes ellentétből fakadt, sőt a „kulisszák mögött" kifejezetten tisztelték egymást, amit a gyakori és kölcsönös vendégeskedések is tükröztek. Teleki feladatának, már-már küldetésnek tekintette a helyi református közösség erősítését. 1939-ben egyháza főgondnoka lett, 1940-ben pedig lerakta a zalegerszegi református templom alapkövét, amely két év múlva el is készült. Vallási meggyőződése mellett a család szeretete, más aspektusból — mint intézmény - annak mély tisztelete világlik ki személyes irataiból, levelezéséből, és nem különben a családjáról készült több albumnyi fényképből. A családi események, kirándulások, a szabadidő eltöltésének különböző, ház körüli formái rendkívül jól dokumentáltak a fényképek által. A családi fészekről, a Teleki Bála által 1932-ben - a birtokközpontnak számító - Pölöskén építtetett „kastélyról" külön fényképsorozat készült, amely egyrészről megörökítette az építés folyamatát és a már teljesen berendezett épület enteriőrjeit is. Ezek által bepillanthatunk a házigazda kl^skultúrájába, az ízlésvilág ezen fontos, a személyt - no és persze a kort - visszatükröző szegmensébe. Közéleti tevékenysége, társadalmi kapcsolatai, státusza, és az őt körülvevő világra adott reflexiói kitűnően nyomozhatok az e témakörbe tartozó személyes iratai által. Szinte vakmennyi, az élete során elmondott beszéde, a gimnáziumi ünnepélyektől kezdődően, a különféle székfoglalókon át a lakodalmakon elejtett köszöntőkig bezárókg, minden megtalálható itt. Ha csak ezt a forrástípust vizsgálnánk, már abból is egy remek ívet rajzolhatnánk meg nemcsak pályájáról, hanem személyiségének fejlődéséről, változásairól. Leginkább természetesen akkor tudnánk ezeket az elemeket a maguk helyén kezelni, ha kontroll jelleggel más — egyező és/vagy különböző státuszú — kortársai által keletkeztetett hasonló tematikájú irattermésével össze tudnánk vetni. Természetesen ez a megállapítás lényegében valamennyi iratfajtára vonatkozik. A történeti, tartalmi elemek vizsgálata mellett akár retorikai vagy lingvisztikai szempontból is elemzés tárgyát képezhetnék ezek a beszédek, tovább gazdagítva és árnyalva a személyiségéről alkotott képünket. Tovább szűkítve ezt a