MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

KÁLI CSABA (Zala ML.): Teleki Béla (1896-1969) főispán köz- és magániratai a Zala Megyei Levéltárban

Nézzük sorjában ezeket a forrásokat! Mint már említettük, a legfontosabb kútfő személyének megismerésében, a saját magániratai. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy ezen iratok között nemcsak a saját, hanem családja különböző tagjainak iratai is megtalálhatók, valamint a magánjellegű levelek mellett a közélet különböző szféráiból származó félhivatalos iratok is megjelennek, tehát nem vegytisztán személyes iratok vannak ide besorolva. Az iratokat többször rendezték, legelőször maga Teleki próbálta meg tematikai alapon csoportosítani leveleit, legutóbb pedig 2005-ben kaptak az iratok egy majdnem teljesen darab szintű segédletet a hasonló szintű rendezés mellé. Már maga az a tény, hogy Teleki saját maga rendezni próbálta iratait, mutatja egy fontos jellemvonását, az írásbeliség és általában a rend, az igényes munka iránti tiszteletét. Gyermekkora és kora ifjúsága az arisztokrata családoknál megszokott módon telt. Elemi és középiskolai tanulmányait, a gimnázium utolsó két esztendejének kivételével, magántanulóként abszolválta, mindvégig jeles eredménnyel. Pontosan nem tudjuk, hogy az ebben a társadalmi körben bevett szokásnak számító naplóírás mikor lett szerves része Teleki Béla életének, mindenesetre az első naplószerű feljegyzések az érettségi után tett „angolországi" utazás alkalmából maradtak ránk, sajnos csak töredékesen. Ez az elsősorban Angliát célzó, 1914 nyarán megtett nyugat-európai út nemcsak azzal a „szimpla" érdekességgel bírt, hogy a feljegyzések által bepillanthatunk egy 18 esztendős fiatalember gondolatvilágába, érdeklődési körébe, hanem rajta keresztül a közelgő háborús hangulatból is elcsíphetünk néhány morzsát. Mint ahogy azt már az életrajzi bevezetőben említettük, 1915 decemberében már az orosz fronton harcolt, ahol kezdettől fogva naplót vezetett. A háromkötetes napló első kötete — írójának közlése szerint - az 1916-os nyári Bruszilov-offenzíva során történt menekülésben elveszett, de a továbbiakban szerencsésen megmaradt másik két kötet rendkívül értékes forrásul szolgál a háborús