MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

LAKATOS ANDOR (Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár): Kalocsa bíboros érseke, Haynald Lajos (1819-1891) életútjának forrásai

A kort jellemző, későbbi egyháztörténeti írások ezért kialakuló vallási közömbösségről, „stólahivatalnok", azaz hivatástudatában gyenge, meglehetősen passzív papságról beszélnek. Haynald Lajos (1816-1891) lényegében „végigélte" a 19. századot, s a történeti irodalom értékelése, ill. a lexikonok rövid megállapításai szerint egyháztörténetünk egyik kiemelkedő, meghatározó egyénisége volt. A karrier főbb állomásai a következők: 1816. október 3-án született Szécsényben, apja a Forgách grófok házitanítója, anyja egy váci származású polgárlány. Tanulmányaiban fontos szerepe volt a piaristáknak akiknek váci és pesti gimnáziumában is tanult. Ugyancsak fontosak a felsőfokú, bécsi tanulmányok, itt nyolc évet töltött Haynald, négyet a nagy múltú Pázmáneum lakójaként, majd szentelése után újabb négy esztendőt az Augustineum nevű felsőbb papi továbbképző intézetben, ahol a Monarchia papi elitjét (későbbi szemináriumi tanárokat, kutató teológusokat, ill főpapokat) képezték. Ezután szolgálati helyei különfélék, de kezdettől fogva fontosak: az esztergomi egyházmegye papjaként rövid káplánság, majd teológiai tanárság után, harminc évesen már az egyházmegyei központban tevékenykedik, 1848/49-ben irodaigazgató. Állását néhány kormánybiztosi jelentésre alapozott, de részleteiben tulajdonképpen soha ki nem fejtett „hazafiadan magatartása" miatt, a Szemere-kormány egyik rendeletének eredményeképpen elveszíti, később azonban, Scitovszky János prímás mellett visszanyeri. 1851-ben már ő a legfiatalabb püspökök egyike, s a következő évtizedet az erdélyi egyházmegye élén tölti. 1861-től egyre mélyülő konfliktusa támad az udvarral Erdély uniójának támogatása,, s ezzel összefüggésben a bécsi kormány szándékainak akadályozása miatt, melynek eredményeként 1864-ben Ferenc József lemondatta püspöki székéről. Ezt követően két éven át címzetes karthágói érsekként pápai szolgálatban állt Rómában, a rendkívüli ügyek kongregációjában. 1867 tavaszán, a kiegyezés után a „nemzet választottjaként" üdvözölték a kalocsai érseki széken, ahol főpapi programja a keresztény haladás lett, amely egyrészt megtérésre, másrészt megértésre törekszik az új világban. A következő évtizedekben Simor prímás mellett a püspöki kar másik vezető egyénisége lett. Római szereplései, s elsősorban a vatikáni zsinaton betöltött nemzetközi ellenzék-szervezési tevékenysége pedig európai