MLE 2005. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2006)

A SZEMÉLYISÉG ÉS IRATAI A LEVÉLTÁRAKBAN

távoli vagy közeli jövőben, akkor is erkölcsi kötelességünk lesz méltó módon megemlékezni azokról, akik az első lépéseket tették meg ezen az úton. Élete Fejér György egyszerű sorból származott. Édesapja a Festetich grófok uradalmi ácsmestere volt. A szülők tizenegy gyermeke közül tíz a himlő áldozatául esett, egyedül az 1766. április 23-án született György maradt életben. Szüleinek tudta nélkül kezdte meg iskolai tanulmányait, majd látván tehetségét és szorgalmát édesapja tanítót fogadott mellé. A gimnáziumi tanulmányokat Keszthelyen kezdte meg, Fehérváron fejezte be. Ezt követően Budán ill. az időközben Pestre költöztetett egyetemen bölcseleti tanulmányokat folytatott. Papnak jelentkezett, így került Pozsonyba, a II. József által alapított létrehozott Seminarium Generale-ba, ahol 1785-1790 között teológiát tanult. Lelkesen kapcsolódott be a szeminárium élénk szellemi életébe, kispap társaival a németesítő törekvések közepette is a magyar nyelv jobbításáért harcolt, színdarabokat fordított és adtak elő, latin és magyar nyelvű verseket, teológiai tárgyú tanulmányokat írt. A szeminárium hallgatói nemcsak előfizették és terjesztették a Mindenes Gyűjteményt, de sok írás alatt is találkozunk neveikkel, legtöbbször Fejér nevével. Mire a király halálát követően a szemináriumot feloszlatják, Fejér György neve a legkiválóbbak között szerepel. Egyházmegyéjében, Székesfehérváron szentelték pappá, majd a nevelői és lelkipásztori évek következtek, előbb az Ürményi és Festetich családoknál, utóbb a püspöki székhelyen és Nagykovácsiban. Tudományos munkáit ezekben az években is folytatta, dogmatikai, antropológiai és filozófiai tanulmányokat ír, elsőként próbálkozott a filozófia szaknyelv magyarításával. Ámbár először sikertelenül pályázta meg a pesti egyetem bölcseleti tanszékét, de írásaival továbbra sem hagyott fel és 1808-tól egy évtizeden át a pesti egyetemen teológiai tanár lett, majd Győrött tanulmányi felügyelő. A Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat alapítója és első szerkesztője. 1824-től ismét Pesten, az Egyetemi Könyvtár igazgatójaként szolgál. Ebben az időszakban adja ki élete főművét, a Codex diplomaticust. 1840-ben egykori növendéktársa, Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök