MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

I. KÉPZÉS, RENDEZÉS, SELEJTEZÉS SZEKCIÓ - Szabadi István: Rendezési munka a református egyház Levéltáraiban

leírását adja. A kutatás megkönnyítése végett több tízezer cédulát számláló mutatót is készített. A levéltár anyaga öt szekcióra bontható: Tiszáninneni Református Egyházkerület egyházközségeinek iratai, családi irattárak és személyi letétek, idegen provenienciájú iratok. A rendezés eredményeként kiváló fondjegyzék jelent meg Dienes Dénes szerkesztésében 1996-ban. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1769-ben hozta létre hivatalos levéltárát, s nevezte ki első levéltárnokát; a Debreceni Református Kollégiumban a 18. század közepén különítették el a levéltári anyagot: a két levéltár 1952-ben egyesült. A teljes iratanyag mintegy 2500 ifm, ezeknek közel fele külső fondként a fióklevéltárakban és a gyülekezetek irattáraiban található: egyházmegyei és egyházközségi iratokról csak a 18. században történt hivatalos intézkedés, az 1769. évi egyházkerületi közgyűlés határozata értelmében jelentős forrásértékű egyházmegyékre és egyházközségekre vonatkozó iratanyag került a Levéltárba (egyházlátogatási jegyzőkönyvek, statisztikák, vagyonösszeírások, díjlevelek, alapító levelek, stb.). Az egyházmegyei és egyházközségi iratok gondozása az 1860-as években kezdődött: Id. Révész Imre 1868. évi, a bevezetőben idézett szakmai munkája nyomán nemcsak az egyházmegyék, hanem a terjedelmes levéltári anyaggal rendelkező egyházközségek is regisztrálták irataikat (pl. Heves-nagykunsági egyházmegye 1875-1876, Békés-bánáti egyházmegye 1884-1887, Debreceni egyházközség 1898.). Ujabb lendületet az egyetemes konvent 1930-as években kiadott rendelkezései hoztak. 1938-ra elkészült Levéltári Útmutató szakmai és gyakorlati kérdésekben előrehaladást jelentett a református egyházi levéltárügyben. A levéltári anyag számbavétele az 1950-es években végbement. A II. világháború alatt szétesett iratanyag új rendezési elv szerinti helyreállítása után főként egyházmegyei anyag került a Levéltárba, egyházközségektől csak a veszélyeztetett iratok. Kormos László igazgatói tevékenysége alatt alakult ki a fondok és állagok mai szerkezete, a levéltár első ismertetetőjét Kormos László adta ki 1984ben, majd 2000-ben Szabadi István szerkesztésében sor került egy bővített fond- és állagjegyzék kiadására. Az tiszántúli egyházkerületi levéltár alábbi fondszerkezete általában is jól szemlélteti a magyar-