MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

I. KÉPZÉS, RENDEZÉS, SELEJTEZÉS SZEKCIÓ - Kiss József Mihály: Rendezés, selejtezés az egyetemi Levéltárakban

selejtezni, míg a tanárvizsgálati zárthelyi dolgozatok és szakdolgozatok valarnint azok bírálatai nem selejtezhetők. Az akkori selejtezési ügyek közül ez lenne a pozitív példánk. (Az ELTE esetében az utolsó ilyen selejtezést 1953 tavaszán folytatták le.) A kényszerselejtezés, s a hozzáértés hiánya súlyos iratpusztulást okozott. Az akkori selejtezési gyakorlatot jól mutatja a Magyar Iparművészeti Főiskola példája. Az iratselejtezést az 1880 és 1944 között keletkezett iratokon végezték el. A rendezés és selejtezés alapelvei a következők voltak: csak azt minősítették hivatalos iratnak, amely valamelyik vallás- és közoktatásügyi miniszter leirataként érkezett. A választ, vagyis az érdemi intézkedést már nem tekintették fontosnak, hanem külön palliumba tették, mint kiselejtezett iratot. Szerencsére azonban ezt a selejtet - lustaságból? - nem dobták ki. A selejtező gondosságát jól jellemzi, hogy még az 1945 utáni gazdasági iratok közül, sőt a szemétből is kerültek elő miniszteri leiratok. Az 1945 után keletkezett iratoknál rendezési elvnek az ügyiratok, tételek illetve alapszámok szerinti növekvő rend kínálkozott. Ám ezt a munkát csak addig lehetett folytatni, amíg az iratokat olyan szakképzett, lelkiismeretes emberek gondozták, akik még ismerték az iktatás fogalmát, és az ügyiratok kialakításának, további szerelésének szükséges következményeit. Ezekről az iratokról meg lehetett állapítani azt is, hogy addig, amíg össze nem forgatták, meg nem zavarták eredeti állapotukat, mintaszerűen voltak kezelve, így aztán az eredeti rendet viszonylag könnyen helyre lehetett állítani bennük. Az utolsó szakképzett irattáros távozásával még az addigi rend is felborult. Az iratok 1959 után még az irattárba sem kerültek be, azokat úgy kellett összeszedni a különböző osztályok titkárnőitől. Az iratanyag többi részét bezsákolva, eldugva tárolták. Az így összevadászott anyagban külön sorozatok voltak a "beérkező" és a "kimenő" iratok számára levelező partneri alapon rendszerezve, ami pedig a sorozaton kívül rekedt, azt össze-vissza ömlesztve bezsákolták. így aztán az ügyiratok utólagos kialakítása vajmi kevés sikerrel járt, az egyetlen járható útként, egyeden értékelhető adatként csak a keltezés nyújtott némi támpontot, ha volt egyáltalán keltezés. Néha még a dátumot sem tartották "lényeges kelléknek" az iraton.