MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

V. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS FORRÁSTUDOMÁNYOK - Bertényi Iván: A kommunális heraldika napjainkban

címer zsűrijében heraldikus is, a dogmatikus irányítás és a zsűri nem címerszakértő grafikus művésztagjainak a szempontjai érvényesültek. Címertárunk megtelt ötágú vörös csillagokkal, gyárkéményekkel, kalapácsokkal, sarlókkal és iskolavárosú szimbólumként szereplő borzasztóan stilizált könyvekkel. S mindezek antiheraldikus megfogalmazásban, hiszen az új címereket megrajzoló grafikusok nemhogy a heraldikus ábrázolásmód sajátosságaival nem voltak tisztában, de még a legalapvetőbb címertani szabályokkal sem! Zalaegerszeg az alapelvként közismert előírásokat is felrúgva a Zala folyót és a környező dombokat a kék szín öt, egyre sötétebb változatával jelenítette meg a pajzsán. Kazincbarcika és Dunaújváros a térbeli ábrázolás tilalmát vette semmibe, más városok arról az alapelvről feledkeztek meg, hogy „az viseli a legtöbbet, aki a legkevesebbet visel", s mindent el akarván mondani településükről, pajzsukat a legkülönbözőbb címerképek garmadájával tömték tele. Üdítő kivétel ebből az 1970-es évekbeli korszakból Cegléd, amely csodával határos módon minden politikai motívum hozzáadása nélkül meg tudta őrizni — oroszlános — történelmi címerét. Szerencsére e címerek, amelyeket együttesen könyvben is kiadtak,

8 csakhamar a címertörténet szemétdombjára kerültek. Már 1973-ban, majd 1975-ben is jelentkezett szakmai ellenvélemény az újdonsült heraldikai szörnyszülöttekkel szemben , majd a diktatúra gyengülésével eredeti születésének 100. születésnapján újra alakulhatott a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, majd (60 évi szünet után, ha az előírt ideológiai korlátok figyelembe vételével és csak zsebkönyv formájában is) sor kerülhetett egy rövid heraldikai kézikönyv kiadására is.

10 Az 1980-as évek derekát követő éveket az antiheraldikus címereknek — a pártállami dogmatizmus erőitől támogatott — továbbélése és a klasszikus heraldika szabályaihoz való visszatérés kezdete együttesen jellemezte. 1985-ben Kunszentmárton Szent Mártont és a koldus alakját ábrázoló címere még magára vonta az 8 Castiglione Endre: A magyar városok címerei. Budapest, 1975. 9 Bertényi Iván: Városcímereink. - Élet és Tudomány (XXVIII.) 1973. V. 4. 850854. p., Ugyanő: A címertan reneszánsza. - Élet és Irodalom (XIX.) 1975. február 1. 2. p. 10 Bertényi Iván: Kis magyar címertan. (Gondolat Zsebkönyvek) Budapest, 1983.