MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

V. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS FORRÁSTUDOMÁNYOK - Bertényi Iván: A kommunális heraldika napjainkban

BERTÉNYI IVÁN (ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék) A kommunális heraldika napjainkban Amikor szinte rutinszerűen panaszkodunk napjaink heraldikailag hibás városi, falusi címereire, amelyek minden szakmai ellenőrzés nélkül születtek, egyfajta nosztalgiával gondolunk a „régi boldog időkre" amikor a fontosabb városok címereit — miként a nemesi armálisokat is — a királyi kancelláriában lefolytatott gondos szakmai ellenőrzés után uralkodói oklevélben adták ki a címernyerőknek.

1 Pedig nemcsak a szakmai szempontból általában gyengébben sikeredett erdélyi fejedelmi címerek bővelkedtek heraldikai hibákban,

2 hanem olykor a bécsi szakértők ellenőrzésén is át lehetett vinni kiabáló valótianságokat. Gondoljunk csak arra a gyermeteg mesére, amely Szeged város 1719. évi címeres levelébe is bele került a Tiszából halászok által kifogott, 1200-ból származó „szabad királyi város" megnevezést is tartalmazó köriratú címeres pecsétnyomóról.

3 A falusi címerek, illetve az őket ábrázoló pecsétnyomók természetesen nem kerültek az udvari címerszakértők szeme elé; a vándorló pecsétmetszőktől, alkalmi címerfestőktől aligha lehetett mélyreható heraldikai ismereteket elvárni, így a XVIII-XIX. 1 Már egyes, a XVI. század második felében kelt címerkérő folyamodványokon áthúzták a kérelmezett pántos sisakot és a koronát, s Pakó András (1578-ban kért), ill. Derochy János (1582-ben kért) címerébe korona nélküli, zárt sisak került. — Aldásy Antal: Címertan. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve II. k. 6. füzet) Budapest, 1923. 57. p. A bécsi Birodalmi Kancelláriában 1707-től működött címerinspektor, aki már 1711-ben pályázott a Magyar Királyi Kancellária hasonló tisztségére, s 1725-ben ki is nevezték e posztra. — Kóta Péter: Címerinspektori hivatal XVIII. században. - Turul, (LXLX.) 1996., 28-34. p. 2 Aldásy, i.m. 55. p. 3 Az 1719-es címeradomány forráskritikája: Farkas József (szerk.): Szeged története 1. -Szeged, 1983. 424. p. Azt, hogy Bécsben „elhitték" az 1200-ra datált durva hamisítványról előadott mesét, a kérelmező szegediek mellett „szóló" aranyaknak tulajdonítja D. Varga József: Kedves Elet és Tudomány. — Elet és Tudomány (XXIII.) 1978 XI. 17., 46. szám, 1442. p.