MLE 2004. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2005)

IV. ÁLLOMÁNYVÉDELEMI SZEKCIÓ - Kapás Zsuzsanna: Iratmentés- egy raktárbeázás tapasztalatai

lényeget említve kerül felolvasásra / Az általunk raktározott levéltári iratok zöme, három-, kettőszáz, száz éves. Az 17oo-as évekből származó okiratok, jegyzőkönyvek minősége nagyon jó. Volt minőségi különbség a papírgyártása során, mert finomabb, kidolgozottabb volt az a lap, ami nemesi, egyházi, udvari admimsztrációba került, mint amihez a középosztály polgárai hozzájuthattak. Minőségük és áruk tehát változó volt, de minden esetben jellemző volt még az, hogy a cellulózhoz kevés adalék anyagot adtak. Növényi, állati eredetű enyvvel, utánenyvezték a merített lapokat, a papírpéphez esedeg kaolint adtak, hogy töltsék, nehezítsék a papírt, ennyivel igyekeztek jó írófelületet elérni. Ezekre a lapokra, főleg vasoxidszulfát tintával írtak, vasgallusztinta néven közismert, színe barna. Általános receptje a vasgallusztintának, vasoxidszulfát / rozsda /, gummi arabicum, porrá őrölt csertölgy gubacs, bor és, vagy ecet, kevés alaunt, azaz timsót is adtak hozzá, hogy tisztán tartsa az oldatot és védje a penész ellen. De a lényeges alkotóit még sok mással is variálták. A vasgallusz, savban, lúgban a színét veszti, viszont híg csersav oldattal előhívható. Nem éri meg mert a papír szürke lesz, az írás pedig karimásán, torzán jelenik meg. /Wachter. 93.o. 95.o. 23.o./ Előfordulnak e korabeli lapokon tussal írt bejegyzések is. A kínai tusok főleg szezámkoromolajból, enyves vízzel, moscus, vagy kámfor adalékkal készültek A kámfort felforrósították, koncentrált kénsawal felöntötték, majd vízzel hígították /Wachter 23.o./ Száradása után ezt a tust nem lehetett eltávolítani a papírból, a fenti eljárásnak köszönhetően. Elázás során és restaurálás alatt is, szinte mindent kibír. A kínai tusok stabilitásának megfeleltek az európai tusok is, amelyeknél a vízoldhatatianságot, száradás után, a schellack és gummi arabicum biztosította. — Időben hozzánk közelítve, fokozatosan romlottak a rninőségek A papírokat kezdték túlenyvezni, adalékanyagokkal túltölteni és erősen nőtt a papírpép timsózásának a mértéke. Ez, kemény sima felületet eredményezett és rövid időre még biztosította a papír hajlékonyságát is. A közigazgatás hivatalnokai szerettek az ilyen túlkezelt felületre írni, mivel az tény, hogy ez sokkal simább volt, nem súrlódott rajta az iron, így nem keletkeztek pacák sem. Azonkívül ez az eljárás olcsó is volt /a papírmasszába sokkal gazdaságosabb volt belekeverni a timsóoldatot, mint kézzel történő utánenyvezéssel javítani az írófelületet/. 183o-as években kelt feljegyzés szerint, egy Deichmann nevű, nyugat