MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

gyűjtőlevéltára, ahová néhány végveszélyben lévő, gyakorlatilag megszűnt gyülekezet iratait vitték. A jogi lehetőség tehát elméletileg adott ahhoz, hogy az EOL a gyülekezeti levéltárak anyagát is fokozatosan begyűjtse. Ennek azonban több akadálya van: a gyülekezetek önálló jogi személyek, a levéltár a tulajdonukban van, s nehezen kötelezhetők anyagaik átadására. Ezzel kapcsolatban eltérőek gyakorlati tapasztalataink: van, ahol örülnek a levéltártól való „megszabadulásnak" - részint a gondtól menekülnek meg, részint pedig belátják, hogy maguk már nem tudnak gondoskodni az anyag biztonságos őrzéséről. Van ahol azonban - érzelmileg teljesen érthetően - ragaszkodnak a levéltárhoz, hiszen annak elvitelét úgy élik meg, mint a gyülekezet „halálos ítéletének" aláírását. Valóban igaz, hogy a gyakorlatilag megszűnt egyházközségekből kell elsősorban levéltárba szállítani az anyagot. A nagyobb arányú levéltár beszállítás másik akadálya a „fogadó" oldalon van: az EOL raktárai megteltek, az elmúlt évben már a szabályzat szerint a gyűjtőkörünkhöz tartozó néhány intézmény iratit sem tudtuk fogadni. A gyülekezeteknél az 1970-es felmérés szerint mintegy 700 folyóméternyi levéltári anyag található. Raktáraink bővítésére házon belül nincs lehetőség, talán az Evangélikus Hittudományi Egyetem Zuglóban található épületének bővítése kapcsán lesz lehetőség új, külső raktár kialakítására. Új raktár esetén is fékezheti a begyűjtés lendületét, hogy az országos hatókör miatt gyakran komoly távolságokról kell beszállítanunk az anyagot. A levéltár jelenlegi anyagainak rendezése is sok munkát igényel, hiszen fondonként más-más az anyag szerkezete és rendezettségi szintje, s kutatóforgalmunk is örvendetesen gyarapszik. A gyülekezeti levéltárakat elvileg természetesen nemcsak a budapesti EOL-ba lehetne beszállítani. Tapasztalataink szerint azonban a nyilvános magánlevéltárként működő evangélikus gyülekezeti levéltárak nem tudják a környékbeli gyülekezeti levéltárak ügyét felvállalni. A már említett, bikácsihoz hasonló, területi gyűjtőlevéltárak felállítása is aggályos. A Bikácson lévő anyag ugyan - hála a Tolna megyei levéltáros kollégák segítségének, akik megbízási szerződés alapján végezték el a levéltár rendezését, jegyzékelését - rendezett, de a tárolás és az őrzés sincs megnyugtatóan megoldva, az őrzött anyag kutatása pedig gyakorlatilag lehetetlen levéltáros hiányában. A lakatlan bikácsi parókián lévő intézményt inkább tekinthetjük iratraktárnak, mint valódi levéltárnak. Valódi területi levéltárak kialakítása csak nagyobb, lehetőleg egyetemi