MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK SZEKCIÓJA

Általános vélemény, hogy a plébániai és esperesi iratok megfelelő őrzéséről az egyházmegyei levéltáraknak kell gondoskodniuk. Megmaradásukat az egyházmegyei levéltárban való elhelyezésük biztosítaná. A plébániákon őrzött- már levéltárivá érett iratoknak az egyházmegyei levéltárba való mielőbbi átvételét több dolog is indokolja. Elsősorban azok biztonsága megmaradása. Több plébánia értékes irat együttese számos veszélynek van kitéve. Különösen vonatkozik ez az oldallagosan ellátott plébániák irataira. Amennyiben a plébánia épülete még megmaradt egyházi tulajdonban és régi funkcióját tölti be - immár lelkipásztor nélkül - az ott tárolt iratok sorsa gondot jelent. Fűtés, szellőztetés hiánya miatt károsodhat, elpusztulhat az anyag. Ha az ellátó plébánia csak részben, vagy egyáltalán nem szállítja át saját plébániájára az iratokat, célszerű lenne azok mielőbbi levéltári átvétele. Az egyes egyházmegyék levéltárosaitól kapott tájékoztatás szerint, több püspöki levéltár vett át plébániai iratokat. Van levéltár, amely a legveszélyeztetettebb anyagot, - az oldallagosan ellátott egyházközségektől szállított be iratokat, kivételt képeztek az anyakönyvek és a folyamatban lévő ügyek intézéséhez szükséges akták. Más levéltár csak anyakönyveket vett át meghatározott évhatárig. Akad levéltár, amely az oldallagos plébánia teljes iratanyagát beszállította. Az utolsó év anyakönyve az ellátó plébániára került. Különösen áll ez ott, ahol az épület felújítása, más célra történő felhasználása várható. A levéltárak iratainak átvétele inkább menekítés, mint megtervezett feladat végrehajtása. Legtöbb egyházmegyében sajnos esetleges, annak ellenére, hogy a levéltár elhatározza, évenként rendszeresen látogat egyházközségeket, és átveszi azok iratait, a lelkipásztorokkal történt egyeztetés után. Célszerű lenne átvenni a protokollumokat, az anyakönyveket egy meghatározott időhatárig. /Van levéltár, amely 1895-ig az állami anyakönyvezés bevezetéséig, más levéltár 1900-ig tartaná célszerűnek az anyakönyvek átvételét./ Feltétlenül át kellene venni a história domusokat, forrásértékük miatt. Több levéltár másolatot készít ezekről. Az eredeti példány a plébánián marad, ha a plébános ragaszkodik ott maradásukhoz. Az iratok átvétele megnyugtató módon rendezné a plébániai levéltárak sorsát. Felvetődik a kérdés: van-e elég hely ezek elhelyezésére a püspöki levéltárban? Másrészt van-e elég ideje, energiája a levéltárosnak gyűjtőterület felkeresésére, különösen akkor, ha egyszemélyes levéltárról van szó.