MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

I. FORRÁSKIADÁS SZEKCIÓ

volt az új és 87 a régi hivatali szervezetű község. Összességében a leendő vb-elnökök - a tanács általi megválasztásuk a titkárral együtt merő formaság volt csupán - közül kereken 200-an számítottak új embernek míg 23-an éppen részt vettek a közigazgatásban. A kijelölt titkárok esetében fordított volt a helyzet, 211-en benne voltak a hivatali apparátusban és csak tucatnyian érkeztek (ekkor) kívülről. A helyzet az ország más vidékein is hasonló volt, és ezzel magyarázható az a felületes szemlélődésből eredő téves, sztereotípiává vált következtetés, miszerint a „régi" körjegyzők - átmentve némi szakmaiságot is - vb-titkárokként folytatták pályafutásukat. Valójában erre az időszakra már - az 1944-es garnitúrát véve alapul - csak hírmondóban lehetett találni a vb-titkárok között egy-egy háború előtti körjegyzőt. A tisztogatások után másod- és harmadvonalbeli, kellő gyakorlattal nem rendelkező irodai altisztek, és ambiciózus de semmilyen szakmai előképzettséggel nem bíró munkáskáderek lettek körjegyzőkből vb-titkárrá, a kontinuitásnak csak a látszatát keltve. A tanácsok megteremtése után a közigazgatás alsó szintjének szétzilálódása tovább folytatódott, mivel a már említett, 1949-ben elkezdődött „káderforgó" nem állt le, sőt inkább felgyorsult. 1951-ben - egy újabb tisztogatási hullámban - szinte teljesen kikerültek a „régi gárda" eddigi túlélői is, illetve folyamatosan cserélték az alkalmatlanságukat legtöbbször fél év, egy év alatt bebizonyító munkáskádereket. Ezeket a metamorfózisokat indikátorként jelezték a hivatali írásbeliségben, mindenek előtt a jegyzőkönyvezésben bekövetkezett változások. Néhány formai elemről már ejtettünk szót, amelyek továbbélése egyenes arányban függött a régi tisztviselők megmaradásával. Ennek hiányában azonban elképesztő az a minőségromlás, mind a formában mind pedig a nyelvhelyességben és megfogalmazásban ami az első néhány évet jellemezte. A szakszerűség látszatát keltő gépelt szövegekben előforduló fonetikus írásmód - a különösen ízes zalai tájszólás esetében - néha bohózatba illő helyzeteket produkált. A jegyzőkönyv jellegéből fakadó egyes formai elemek (helyszín, időpont, tárgy, jelenlévők stb.) nem ritkán lemaradoztak, vagy elemi hibákkal voltak terheltek. Néha - felsőbb szervek ellenőrzése során - ún. minta-tanácsüléseket tartottak, amelyek inkább egy ünnepélyre hasonlítottak, mindenesetre az eseményről felvett jegyzőkönyvek minden szükséges formai kellékkel és szinte kifogástalan külalakkal párosulva készültek. A jegyzőkönyvek - talán hangsúlyozni sem kell - erősen szer-