MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

gi iratok szelekciójánál, természetesen feltételezve az illetékes levéltár aktív közreműködését. Az új szabályzat a korábbi IM utasításokhoz képest a büntető pereknél az ellenkező végletet képviseli, ugyanis a jóval szélesebb körű taxatív cselekménytípusokon túl valamennyi közvádas büntetőügy befejező határozatát levéltárba utalja. A helyzet annyiban változatlan, hogy a részselejtezetlenül levéltárba kerülő iratok döntő része a megyei ill. fővárosi bíróságok irataiból kerül ki, míg a kerületi és városi bíróságok iratanyagát csak a teljes ügy rekonstruáláshoz elégtelen ítéletpéldányok reprezentálják, ezek viszont tömegesen. A büntető perek esetében nem sikerült érvényesíteni koncepciónkat, és eredményeink szerint ez túlnyomórészt történeti értékkel nem rendelkező iratok levéltárba kerülését eredményezi. A magánvádas ügyek esetében azonban előrelépés történt: a korábbi IM utasítások ezen ügyek teljes körű selejtezését írták elő. Meg kell jegyeznem, hogy még levéltári berkekben is akad olyan vélemény, hogy a magánvádas ügyek nem képviselnek maradandó értéket. Az új szabályzat - többek között a mi javaslatunkra - lehetővé teszi a levéltárak számára legalább 1%-os mintavételi eljárás kidolgozását. Tapasztalataink szerint a magánvádas ügyeknél a maradandó értékűek aránya nem csekélyebb, mint a közvádasoknál (4-5%). Összegzés Egyértelmű tanulsága a munkának, hogy a peres iratok jelentik a tömeges ügyiratok azon típusát, amelyek selejtezésére nézve a legszakszerűbben kimunkált irattári terv, illetve mintajegyzék sem ad kielégítő megoldást. Ezek ugyanis csak a perek jogi kategorizálásából indulhatnak ki, miközben az ilyen szempontból legjelentéktelenebbnek minősített ügytípusban is fordulhatnak elő pl. fontos történeti értékkel bíró mellékletek. A bíróságok által végzett irattári selejtezéseket jóval szakszerűbb alapokra lehet és kell helyezni, de nem mellőzhető a levéltáros) részvétele a selejtezés egész folyamatában, szerepe nem korlátozódhat a szúrópróbaszerű ellenőrzésre, illetve a jegyzőkönyv utólagos jóváhagyására.