MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

ges, önkormányzati szempontból pedig a hatáskörök önálló tételként szerepeltetése volt a jó megoldás. A kétféle érdek összekapcsolása és az önkormányzatok első tíz évének működési gyakorlata is arra ösztönözték a bizottságot, hogy a hatásköri jegyzékben szereplő feladatok, mint önálló irattári tételek jelenjenek meg, még akkor is, ha ezzel megsokszorozódik a tételek száma. Okulva a korábbi irattári tervek hibáiból, a nem selejtezhető tételek esetében meg is dupláztuk a tételszámot, hogy az ügyintézés során keletkezett érdektelen, operatív iratokat - selejtezhető tételként - le tudjuk választani a levéltárba kerülő iratokról. Volt olyan eset is, amikor az önkormányzatok speciális igényei miatt bontottuk több tételre a levéltárosok szerint egyetlen tételbe besorolható iratokat. A társadalom és gazdaság minden területén elszaporodott pályázatok besorolásáról van szó. A levéltári gondolkodásunk a pályázatokban szereplő, a pályázóról szóló, részletes információk kedvéért minősíti ezt az iratanyagot maradandó értékűnek. A minősítéssel az ügyviteli érdekeket szem előtt tartva az önkormányzatok is egyetértettek, de a tárgyhoz tartozó iratok kezelésénél ragaszkodtak az egyes ágazatok pályázatainak külön kezeléséhez. Miután ez a megoldás nem sértette a levéltári érdekeket, az irattári tételek számának növekedésével járó megoldásba beleegyeztünk. így lett a hatályos irattári tervben külön tétel: • az egészségügyi ellátást támogató pályázatoknak; • a szociális ellátást támogató pályázatoknak; • a településfejlesztési pályázatoknak; • a város-rehabilitációs pályázatoknak; • a társasház felújítási pályázatoknak • az oktatási, nevelési, kulturális tárgyú pályázatoknak; • a sportegyesületeket támogató pályázatoknak; • és a pályázatok pénzkezelésének. Az irattári terv és az önkormányzati hatáskörök megfeleltetésének, illetve az ezzel kapcsolatos kompromisszumoknak azonban volt egy határa. Makacsul ragaszkodtunk és ragaszkodunk ma is az egyéb ügyek tétel megszüntetéséhez. Aki valaha is dolgozott tanácsi iratokkal az megérti a bizottsági tagok már-már mániákus ellenkezését az egyéb ügyek kérdésében. Sokan tudjuk, hogy mit jelentett a „20" számú tétel a tárgy meghatározása nélkül, 1-0 megjelölésű selejtezési kóddal. A levéltári ellenőrzések kapcsán jól érzékelhettük, hogy a ritkán előforduló ügyek tétele, amelyet csak ügyiratszinten lehet selejtezni, mennyivel nagyobb