MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VII. GYŰJTŐTERÜLET-IRATÉRTÉKELÉS SZEKCIÓ

Erdmann Gyula és munkatársai 1985-ben az értékhatár-vizsgálati munkák során elkészítették a „Levéltári értékű iratfajták az ipari vállalatok terén" c. mintajegyzéket, amely a trösztök történeti értékű iratait sorolja fel. (A Történeti érték szervenként - szervtípusonként c. tanulmány mellékletében (Levéltári Szemle 1985. 1. sz.) is közli a „B" és „C" kategóriájú vállalatok, gazdaságok, az OTP vezérigazgatóság, OTP megyei igazgatóságai, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szövetkezetek mintajegyzékeit.) A vita nagyon hasznos volt, de egyetértés nem született a mintajegyzékek kérdésében. A vitának köszönhetően csökkent az átvett iratanyag mennyisége, de így is több volt a szükségesnél. (50%-ról 33%-ra csökkent.) A vita hangsúlyozta, hogy a levéltáros dolga nem csak a történeti érték elvesztésének megakadályozása, hanem annak megakadályozása is, hogy a levéltárak áttekinthetetlen papírtengerré nőjenek. A vita legnagyobb érdemét abban látom, hogy valóban a gyakorlat oldaláról vizsgálták az iratértékelés kérdéseit. Kár, hogy nem folytatódott. Közben a 101/1975 MKM rendelet a gazdasági levéltárak illetékességi körét olyan szerencsétlen módon állapította meg, hogy az egyes vállalatok iratanyagát eleve kettészakította. A vállalati iratanyagokat (is) őrző levéltáraknak nem volt lehetőségük iratértékelési munkájuk összehangolására. Mindannyian tudjuk, hogy a csődtörvényben előírt iratátvételi kötelezettség milyen mértékben sokkolta a levéltárakat. Az iratátvétel 1990-es évekbeli gyakorlata megint csak kifogásolható sok tekintetben, utólag elmondhatjuk, hogy ezt vagy azt nem kellett volna, mást pedig kellett volna. Ezek a kritikák is igazságtalanok. Az iratértékelést ismét rohammunkában kellett végezni. Előfordulhat, hogy olyan iratokat is átvettünk, ami nem maradandó értékű, hiszen amikor a felszámolás alatt álló nagyvállalatok iratait őrző cégekhez kimentünk, mindenegyes dobozt nem volt alkalmunk tüzetesen átvizsgálni. Aztán megszületett az 1995. évi LXVI. törvény a maradandó értéknek a korábbinál is általánosabb megfogalmazásával. Az egyéb megjelölés ebből sem maradt ki. Gyökeresen félrevezető „az állampolgári jogok érvényesítéséhez" nélkülözhetetlen irat fogalma, amely minden kívülálló számára azt sugallja, hogy a levéltár igazolni tudja munkaviszonyát, földjének, házának, üzletének elvételét.