MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VI. SZAKLEVÉLTÁRAK SZEKCIÓ

A néphadseregi iratanyag részben a „civil" levéltárakban is őrzött iratanyagokhoz hasonló jellegű és típusú iratokat, részben azonban csak a Hadtörténelmi Levéltárban található, kifejezetten a hadsereg mindennapjaira, a társadalomban mindig is valamilyen formában elkülönült katonai életre jellemző egyedi iratokat foglal magába. Másképpen fogalmazva, a polgári levéltárak gyűjtőkörébe tartozó iratképző szervtípusok közül számos elem megtalálható nálunk is: minisztérium, minisztériumi szervek, bíróságok, helyi hatóságok iratai (ezek a helyi hatóságok azonban a katonai igazgatás helyi szerveit jelentik: városi, megyei, járási stb. kiegészítő parancsnokságokat és így tovább) kórházak iratai, de ezzel együtt is a sajátosan egyedi katonai iratképzők dominálnak levéltárunkban (alakulatok saját parancsai, ügyviteli jellegű iratai; hadműveleti tervek, katonai térképek, hadgyakorlatok)! Külön gyűjteményes fondot képez egy sajátos iratcsoport: az ún. néphadseregi Tanulmánygyűjtemény, amely nem más mint egy hadsereg-történeti összefoglalókat, csapattörténeteket, valamint egykori katonák visszaemlékezéseit tartalmazó, szekunder forrásokból álló, elkülönítetten kezelt levéltári egység. Az iratok nyelve többnyire a magyar, kivéve a külföldi, zömmel a Varsói Szerződés tagállamainak katonai vezetőivel folytatott levelezést, ami általában orosz nyelven zajlott. Szerencsére az oroszul esetleg nem tudó kutatóknak vagy levéltárosoknak sem kell „megijedniük", mert a raktári egységekbe lefektetve, szinte minden esetben követi a magyar nyelvű egykorú fordítás az orosz példányt. Az általunk őrzött iratok többsége keletkezésekor minősített (titkos, szigorúan titkos stb.) jelzésű, katonai és szolgálati titkokat tartalmazó irat volt. Ezeket a minősítéseket azonban az elmúlt évtized során a titokgazda törölte, az illetékes szervek pedig hatályon kívül helyezték a korábbi, kutatási korlátokat felállító rendelkezéseket is. Ezek révén a Hadtörténelmi Levéltár a kilencvenes évek folyamán - a közérdekű információkhoz való hozzáférés alkotmányos alapkövetelményét szem előtt tartva - egy, a korábbinál lényegesen nyitottabb levéltárrá vált, korábbi hadseregbeli „elzárkózása" és „belterjessége" szerencsére megszűnt. Mindezek egyenes következményeként ma már az ország egyik leglátogatottabb levéltára vagyunk, kutató- és ügyfélforgalmunk évről-évre növekszik.