MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

VI. SZAKLEVÉLTÁRAK SZEKCIÓ

SZERÉNY! IMRE (Vízügyi Levéltár) A Vízügyi Levéltár

1 sajátos gyűjtőterülete és az iratok begyűjtésének problémái A levéltárak központi irányítói az 1970-es években kezdték támogatni a szaklevéltárak létrejöttét. E folyamat keretében kezdődött 1972-ben a vízügyi ágazat (az Országos Vízügyi Hivatal alá tartozó vízügyi szervek és intézmények) levéltári forrásainak összegyűjtése, mondjuk ki nyíltan, megmentése. Ezt a szinte jogi háttér nélküli (hiszen a Vízügyi Levéltár alapítólevele 1977-ben kelt) munkát Dóka Klára és elszánt kis csapata kezdte meg, a Vízügyi Dokumentációs Intézet (VIZDOK) részlegeként, egyetlen segítsége az akkor még létező „vízügyi szolgálat fegyelme" volt. így sikerült néhány év alatt a különféle vízügyi szerveknél lappangó, részben erősen károsult terveket, térképeket, iratokat összegyűjteni mintegy 1000 folyóméter mennyiségben. így megmenekült a pusztulástól, a sokszor „jószándékú" lokálpatrióta gyűjtögetéstől (helyi kiállítások szakszerűtlen kezelésétől) az elmúlt 100-120 év értékes iratainak többsége. (Nem megnevezve a helyszint: egy tél alatt elpusztult egy „helyi kiállítás" teljes iratanyaga a fűtetlen helyiségekben keletkezett penészgombáktól pótolhatatlan térképek, ún. vizikönyvek és egyéb iratok váltak a jószándékú amatőrök hozzánemértése miatt az enyészet martalékává. 1977-ben megszületett a kulturális miniszter engedélye, a vízügyi szaklevéltár létesítésére: Országos Vízügyi Levéltár néven. Az „országos" büszke (?) nevet 1995-ig viselhette, akkor valakinek eszébe jutott, hogy „országos" csak egyetlen levéltár lehet... i A 2003. évi CXX. törvény értelmében a Vízügyi Levéltár neve „Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárira változott (id. törvény 30. §. (1.), illetékességi köre a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium alá tartozó szervek levéltári anyagára, továbbá mindezek jogelődeinek működése során keletkezett levéltári anyagára terjed ki. (30.§ (2) Q.)