MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

V. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

a további munkálatokról: konzerválás, restaurálás, digitalizálás vagy iratmegsemmisítés. A konzerválásra és restaurálásra kijelölt anyagok fokozatosan átkerülnek a mostani vagy az újonnan épített, a kormányhoz tartozó levéltárakba. Az előrelépés a személyi, technológiai és anyagellátási körülmények fokozatos javítása. A kormányzati levéltárakban a létszám növelése kb. 25 új restaurátort jelent. A megoldásnak vitathatatlan előnye, hogy az állományvédelmi és restaurálási munkák azonnal megkezdődhetnek, továbbá ennek következtében Csehországban a levéltári dokumentumok folyamatosan nagyobb figyelemben részesülnek. Nem szorul magyarázatra, hogy még ez a javasolt, központosított eljárás sem magától értetődően a legjobb és főleg nem a leggyorsabb megoldás. A bizottságok, a szakértő csoportok, a minisztériumok, és végül a kormány tárgyalásai unalmasak és merevek voltak. A valóság az, hogy még egy évvel az árvíz után sem kezdődött meg a dokumentumok fagymentesítése és szárítása! Másfelől azonban, az idő lehetőséget ad arra, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzünk árvízkárosodott anyagok konzerválásában, amiben egyáltalán nincs, vagy csak kevés tapasztalatunk van (fotográfiai anyagok és pergamen papír). Végül be kell számolnom az árvíz után azonnal kapott nemzetközi segítségről, és azért köszönetet mondani. Talán a dán levéltárosoktól érkezett a legnagyobb segítség, akik egy fertőtlenítő kamrát adtak a Nemzeti Technológiai Múzeumnak és egy vákuum fagyasztva szárító gépet kölcsönöztek a Központi Állami Levéltárnak. Nagy-Britannia vákuumos csomagoló berendezéseket ajándékozott a Nemzeti Könyvtárnak. A svájci kormány több tucat páramentesítőt adott. Dánia szervezte meg a Tudományos Akadémia Archeológiai Intézete iratainak szárítását, Németország finanszírozta a Cseh Tudományos Akadémia Levéltára iratainak mentését. 2002. őszén Svájcból, Hollandiából, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Lengyelországból, az USA-ból, Oroszországból és Olaszországból sok olyan szakértő érkezett, akinek gyakorlati tapasztalata van az árvíz utáni helyreállításban. A szakértőkkel folytatott megbeszélések segítettek bennünket felkészülni a feladatra, másrészt lelki támogatást jelentettek, amire hihetetlenül nagy szükségünk volt azokban a napokban. Befejezésként legmelegebb köszönetemet szeretném kifejezni a magyar kollégáknak, akik az árvíz legkorábbi időszaka óta érdeklődtek a helyzetről, és akik a prágai Központi Állami Levéltárnak levéltári dobo-