MLE 2003. vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2004)

V. ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZEKCIÓ

és gyűjtemények részletes listáját, továbbá, hogy a Központi Állami Levéltár és a Nemzeti Könyvtár kutató laboratóriumai sürgősen készítsenek tanulmányt az ismert és alkalmazható szárítási eljárások részletes összehasonlítására, valamint az eljárások során a fagyasztott dokumentumokat fenyegető potenciális veszélyek minősítésére. A határozat eredményeként született meg a„ Tanulmány a szárítási módszerek hatásáról különböző minőségű papírok fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságaira". Ezt a tanulmány - angol változatával együtt - a Központi Állami Levéltár honlapján publikálták (

http://mvcr.cz/ archivy/index.htm)

. A tanulmányozott szárítási módszerek: • szárítás forró levegővel; • vákuum fagyasztva szárítás - liofilizálás; • szárítás klímaszekrényben párás meleggel; • szárítás szabadon fektetve levegőn; • vákuum szárítás; • vákuum csomagolás; és • szárítás mikrohullámmal. A tanulmányból, a szakirodalomból és a szerzett gyakorlati tapasztalatokból a következő fontos következtetések születtek: 1. Valamennyi vizsgált módszer a megszárított anyagok fertőtlenítésével zárul; 2. A száraz levegős szárítás csak azoknál az anyagoknál alkalmazható, amelyek nem tartós megőrzésűek; 3. A liofilizálás (vákuum szárítás) a nagy szívóképességű papírok kivételével a vizsgált anyagok esetében alkalmas; 4. A vákuum csomagolás valamennyi vizsgált anyag esetében alkalmazható. Hátránya a nagy munkaszükséglet (az erős összepréselődés miatt fennáll a lapok összeragadásának veszélye, ami azonban megelőzhető, ha a megszáradt iratokat időnként átlapozzák). Előnye, hogy a szárítás nagyon kíméletes, a könyvek nem deformálódnak úgy, mint ahogy az a másféle szárításoknál előfordul; 5. A vákuum szárítás általában valamennyi vizsgált anyagnál alkalmazható;