MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

pedig ellentmond a levéltári törvénynek, mind paragrafusainak, mind a törvény szellemének. Javaslatunk a HM helyett a HN=határidő nélkül őrzendő kategória alkalmazása volt, amit a szabályzat készítői el is fogadtak. Ebben az esetben ugyanis az iratokat őrző intézményes az illetékes levéltár közösen dönti el az iratok átadás-átvételét, vagy további irattári őrzését, kezelését, az 50 éves megőrzési időt is feltüntető tételeknél azoknak 50 év utáni selejtezhetőségét. Ez volt az a pont, ahol levéltárosként elbizonytalanodtam, meddig terjed az illetékes levéltár, levéltáros hatásköre, milyen mértékben lehet a testreszabás, az egyedi szabályzat, irattári terv készítésekor eltérni a miniszteri rendeletben megfogalmazottaktól? A minisztérium részéről Alföldi Vilmával folytatott konzultáció arról győzött meg, hogy az egyedi iratkezelési szabályzatok véleményezése során igenis a legkisebb részletekig meg kell ismernünk a felügyelt iratképző gyakorlatát, valamint csak a minta, az egyedi szabályzat készítőinek és a bevezetéssel egyetértő levéltárnak a felelősséggel végzett együttes munkája eredményezhet jó, használható szabályzatokat, irattári terveket. Szintén zárójelben jegyzem meg, miszerint a szabályzatok és irattári tervek ilyen alapon való készítésére, véleményezésére a levéltárak nem igazán készültek, a mi oldalunkon is hiányzik a szakmai ismeret, nem beszélve a véleményezésekre fordítható időről. Beszámolómat itt akár le is zárhatnám. De a megoldatlan kérdések miatt nem tehetem, az ügynek és várhatóan a munkának is folytatása van/lesz. A szabályzatokat és az irattári terveket készítő kórházakat ugyanis továbbra is érzékenyen érintik az egyre növekvő mennyiségű kórtörténeti lapok, melyektől szeretnének legálisan megszabadulni. (Selejtezni vagy más, modern adathordozóra menteni, mikrofilmezni (erre is vannak kísérletek Budapesten a Rókus kórházban), esetleg digitalizálni. A selejtezhetőség, illetve a levéltárba adandók körének megállapítása érdekében el kellene végezni az egészségügyi adatokat tartalmazó iratok tartalmi értékelését. (Vö.: Eüak. 30. § (3) bekezdésében megfogalmazott tudományos érték.) A felsorolt kórházak irattári tervének összeállítását követően az egyes tételek értékelhetővé váltak, illetve alkalmasak további tartalmi értékeléshez, elemzéshez. A tartalmi értékelést azonban csak valamennyi érintett (a kórházak illetékesei, orvosok, orvos-történészek és az önkormányzati levéltárak munkatársai) összefogásával lehet elvégezni.