MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

I. A GYŰJTŐTERÜLETI MUNKA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

az érintettek nem nyúltak, nem is nyúlhattak. Ezeket (kórtörténeti-vagy kórlapokat és kapcsolódó nyilvántartásokat) ugyanis az irattári terv nem selejtezhető, 50 év után levéltárba adandó iratokká minősítette. Az 50 éves irattári megőrzési idő, a levéltári átadás-átvétel időbeli kitolódása a levéltárosokat sem sarkallta az iratok tartalmi vizsgálatára, értékelésére. A kórlapok irattári rendje egyébként jó, megbízható, az iratok kezelése, a visszakeresés gyorsan és megbízhatóan biztosítható, akadályt csak az időközbeni fizikai megsemmisülések, vagy a zsúfoltság miatti keveredések jelenthetnek. (A mennyiség nagysága mellett a kezelés megoldottsága miatt sem foglalkoztak az érintettek az iratok esetleges selejtezhetőségéhez vezető tartalmi értékeléssel.) Az irattári terv tarthatatlanságát legfeljebb a zömmel nem megfelelő irattárakat ért katasztrófák, a pincékben elhelyezett irattárak beázása következtében az ott elhelyezett kórlapok és kapcsolódó iratok, nyilvántartások variábilis pusztulása jelezte, jelzi ma is. Ezek a vészhelyzetek jellegüknél fogva sem voltak, nem is lehettek alkalmasak iratértékelésre, a levéltárosok tevékenysége a kényszerselejtezés engedélyezésére vagy tudomásulvételére korlátozódott. A nem megfelelő irattárak felszámolásához a feltételek az elmúlt harminc évben mindenütt hiányoztak. A levéltárosok hiába ígértek, biztosítottak szakmai tanácsadást, a szükséges anyagiakkal sem, de a munkát vállaló személyzettel sem rendelkeztek az érintett intézmények. A hetvenes-nyolcvanas években kialakult a kórházakhoz kapcsoltan egy-egy település integrált egészségügyi rendszere. A helyi kórházak már nemcsak a fekvőbeteg-ellátással foglalkoztak, hanem szervezetileg is hozzájuk tartoztak, tartoznak ma is az adott település járóbeteg- ellátását biztosító rendelőintézetek, a szakorvosi rendelők stb. Ez az integráció a helyzetet részben nehezíti (nagyobb mennyiségű irat elhelyezéséről, kezeléséről kell gondoskodni), részben könnyíti (a hasonló rendszerű és tartalmú iratok egy helyre, egy intézménybe kerültek). Az értékelendő iratok mennyisége mindenképpen megnövekedett. Az irattárakat ért katasztrófa-események mellett a kilencvenes években, elsősorban a fővárosban az intézmények megszüntetése, összevonása miatti irat átadás-átvételek kapcsán konkrétan is felmerült az iratok értékelésének szükségessége, az irattári terv módosításának igénye. A munka elvégzésének azonban nem voltak meg sem a személyi, sem az anyagi, sem az időbeli feltételei, nem is szólva a jogszabályi lehe-