MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

akadt), el lehetne kerülni azt is, hogy azonos időpontban kerüljenek megrendezésre ezek a konferenciák. A koordinálást a Magyar Levéltárosok Egyesületének kell elvégeznie és részben végzi is, de ehhez a levéltáraknak maguknak is partnereknek kell lenniük. Nyilvánvalóan a kiadandó kötetek alapjául a fent felsorolt, a tudományos tervben rögzített, eredményesen záruló kutatási projektek szolgálnának. Ez a rendszer lehetővé tenné, hogy az adott levéltár legalább középtávra tervezhesse kiadvány-tevékenységét, valamint lehetővé válna az is, hogy már kész, publikálásra alkalmas kéziratokkal pályázzon. 4. A kiadványkészítéssel összefüggő szakmai kérdések Két külön szakterületet képez tudományos művek megírása és azok publikálásra való előkészítése, szerkesztése. Jelenleg egy egyetemen, vagy főiskolán sem oktatnak történészek, levéltárosok számára kiadvány-szerkesztési ismereteket, pedig ezek nélkülözhetetlenek a magas színvonalú levéltári kiadvány-tevékenységhez. Olyan kérdésekről van szó, amelyek történet- vagy levéltártudományi művek publikálása esetén nem bízhatóak irodalmárokra, újságírókra, nyomdai szerkesztőkre. A tudományos szerkesztői tevékenységhez hozzátartoznak az adott szakterületen való jártasság, valamint a nyomdai, könyvkiadási alapismeretek is. A tudományos szerkesztőnek nem feladata meghatározni, hogy az adott mű milyen tipográfiával készüljön, vagy hogy milyen színű legyen a borítója (bár természetesen javaslatot tehet), tehát nem foglalkozik a kiadvány műszaki szerkesztésével, feladata elsősorban az egész mű szakmai szerkesztésére korlátozódna, így pl.: • a kiadvány szerkezetének meghatározása, • a szöveg stilisztikai gondozása, • lábjegyzetek, hivatkozások, bibliográfiai adatok egységesítése, • a főszöveget megelőző és követő járulékos részek szakmai gondozása (pl. előszó, függelékek, képek, facsimilék, mutatók) • és a fentiek érdekében a korrektúrák lebonyolítása, kapcsolattartás a nyomdával stb.