MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

VII. A LEVÉLTÁRAK TUDOMÁNYOS-ISMERETTERJESZTŐ

hangsúlyozni, hogy a „felszínes" külsőségekre (szép, nagy, színes) építő külcsín nem jár együtt feltétlenül a tartalom igényességnek visszaszorulásával, ám a kiadványt mind reprezentatív alkalmakkor való „oszogatásra", mind pedig - erről az alábbiakban részletesebben is szó lesz - bolti értékesítésre alkalmassá teszi. A Magyar Országos Levéltár kiadvány-politikájának egyik dicséretes, és a továbbiakban is követendő gyakorlati oldala az egyes új kiadványok bemutatását szolgáló tájékoztató. Ehhez mindenkor megfelelő helyszínt biztosít a központi épület díszterme. A jövőre nézve ajánlatos lenne a különféle kiadvány-bemutatók koreográfiáját is egységesíteni, amelynek megfelelően csupán a kiadványok jellegétől függően változna a bemutató menetrendje. (Hosszú távon azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a MOL havonta egy alkalommal, pl. minden hónap második hétfőjén rendezze meg egy-egy kiadvány bemutatóját. Amennyiben arra lehetőség van, természetesen a saját kiadványok bemutatását kell szem előtt tartani, de - ahogy arra már szintén volt példa - más intézmények kiadványait is lehet ily módon népszerűsíteni, különösen akkor, ha a kiadvány a MOL-ban őrzött iratanyagot is felhasználja, vagy a MOL valamelyik munkatársa részt vett a kiadvány elkészítésében. Minden esetben hangsúlyozni kell, hogy a bemutatót a MOL rendezte. A bemutató ugyanakkor egyúttal gesztus is lenne a tudományos partnerek felé.) Nem elhanyagolható tényező, hogy a megjelenő CD-ROM-ok bemutatása látványosabb reprezentációt tesz lehetővé, mint a könyveké. Egy óriáskivetítő és egy számítógép segítségével különösebb erőfeszítés nélkül megoldható, hogy a tájékoztató résztvevői belenézhessenek a CD-ROM anyagába oly módon, hogy a CD-ROM-ot a tartalmát összeállító csoport szakmai vezetője mutatja be. Attól függően, hogy a kiadvány mennyire szól elsődlegesen csak a tudományos érdeklődésnek, vagy esetlegesen ennél tágabb körnek, kell összeállítani a meghívottak listáját. Ennek legegyszerűbb módja, ha a MOL sajtóreferense vezet egy „abszolút" listát a potenicáis meghívottakról és az egyes kiadványoknak megfelelően ezt a listát szűkítené le az egyes alkalmakra. A sajtó helyszínre érkező munkatársait a sajtóreferensnek általa megírt tájékoztatóval kell ellátnia: ez által növekszik annak az esélye, hogy a média megjelent képviselői legalább érintőlegesen foglalkozzanak az eseménnyel, másrészt kiküszöbölhető az a már többször jelentkező probléma, hogy a levéltárügyet csak érintőlegesen, vagy úgy sem ismerő újságíró téves, kiragadott, félreértelmezett információkat jelentessen