MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)
VI. PÁLYÁZATI ÜGYEK - GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK
rült az intézményekbe. A tényleges pénzforgalom mintegy 20%-kaI csökkent. 3. A nettófinanszírozás további egységes módozata, ami a pénzmozgás további csökkentését jelentette, hogy a nettó személyi kifizetések (illetmények) sem kerültek a levéltárak egyszámláira, hanem közvetlenül a dolgozók folyószámláira utalja az illetmény számfejtését végző TÁKISZ, ma a TÁH. Ezzel a pénzforgalmunk kizárólag a nem rendszeres személyi jellegű kiadásokra, valamint a dologi kiadásainkra korlátozódott. Az éves költségvetésünk mintegy 20-30 %-a kerül csak a folyószámláinkra. Előnye: a pénztárosaink munkáinak egy része megszűnt (címletezés, pénzkihozás vagy hozatás, borítékolás, kifizetés). Hátránya: a kamatbevételekre gyakorolt negatív hatása ugyan mérsékelten, de megmutatkozik. 4. Finanszírozásunk jelenleg ezzel a korlátozott összeggel kiskincstári módon történik. A kiskincstár, mint a neve is mutatja mintegy gyerek, még nem az igazi, érett felnőtt, de annak jeleit láttatja, utánozza vagy imitálja, mintha már az lenne. Ebből adódóan alkalmazása is olyan színes és változatos, mintegy gyerek, ahány annyiféle, de a lényeg és a cél mindenhol ugyanaz. Mik ezek? Egyrészt összpontosítani a pénzeket és bevonni a működésbe, hogy minél kevesebb hitellel lehessen finanszírozni az intézményeket, másrészt viszont a fenntartó részéről a felügyelet és ellenőrzés minden bevételre és kiadásra kiterjed, ezzel biztosítva a pénzfelhasználás rendeltetésszerű felhasználását. Alkalmazásának szabályai: A) Egységesen (egy levéltár kivételével) mindenhol csak egy egyszámlát lehet vezetni. Nincs alszámla, nincs pénzlekötési lehetőség rövid időre sem, ami kizárja a kamatbevételeket. Ez már minden levéltárat egységesen és jelentősen érintett. Két-három