MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

IV. EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK

hozzanak létre az egyházi és szakmai követelményeknek egyaránt megfelelő levéltárakat. 2. Történett folyamatok Az újkori magyar szerzetesség nagyon sokszínű intézmény volt, hiszen a szerzetesi karizmák sokfélesége a szerzetesség lényegéhez tartozik. Emiatt a szerzetesi levéltárügy területén sem mindig könnyű általános megállapításokat tenni, amelyet még az is nehezít, hogy ezen a területen igen kevés publikált eredményre támaszkodhattam. Emiatt a továbbiakban mondanivalómat inkább azokra a szerzetesrendekre irányzóm, amely rendeknek rendtartományokba szerveződött rendházai és intézményei vannak. Ennek két oka van. Egyrészt történelmi okoknál fogva az újkori magyar szerzetesség meglehetősen koncentrált volt, ami az jelenti, hogy a legtöbb hazai szerzetesrendnek nem egymástól független kolostorai voltak, hanem a szerzetesi közösségek szinte minden esetben nagyobb egységek: tartományok, kongregációk részét alkották. Ez a koldulórendek és az újkori papi rendek esetében természetes is, azonban Magyarországon még a monasztikus rendeknek (mint például a bencéseknek) is központosított szervezete alakult ki. Ezenfelül azonban témaválasztásomat az is indokolja, hogy munkám révén egy ilyen nemzeti tartományba szerveződött szerzetesi közösség, a piarista rend levéltárügyét volt módom megismerni. Ami levéltári szempontból a leglényegesebb, hogy az ilyen rendtartományokba szerveződött rendekben kétszintű levéltári rendszer alakult ki, tehát nemcsak az egyes rendi intézményeknek (kolostoroknak, rendházaknak) voltak saját levéltáraik, hanem a rendtartományi központoknak is. A házi és a tartományi levéltárak profilja természetesen némileg eltért egymástól. A piarista rendházak például eleinte főleg kétféle saját eredetű iratot őriztek: jogbiztosító iratokat (alapítóleveleket, kötelezvényeket, jogi döntvényeket), valamint (mondhatjuk így) a rendi önreprezentációval kapcsolatos iratokat. Utóbbi csoportba tartoztak például a história domusok, vagy a jótevők nevét megörökítő kötetek. A tartományi levéltárban viszont inkább a rendkormányzati iratok (rendi jogszabályok, vizitációk, jelentések, anyakönyv) domináltak, bár meg