MLE 2001. évi vándorgyűlés előadásai (Budapest, 2002)

III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

Mikrofilm: rendszerint 35 vagy 16 mm-es perforáció nélküli film, ami lehet csík, kazetta vagy tekercs formájú. Rendszerint monochrom emulzióval készül, de létezik színes változata is. Mikrofiche: rendszerint 105 x 148 mm-es filmlap, amely sok kép felvételére alkalmas. Szintén létezik színes változatban is. Anyaga szerint archiválási célra legjobb az ezüst zselatin vagy ezüst-halid film, amely nem más, mint ezüstsók zselatinos emulziója poliészter alapra felhordva. Nagyon jó a képminősége (jó felbontású, tónusos képek) és a stabilitása is, amennyiben betartották a technológiai előírásokat az előhívásnál. Előállítási követelmények Nagyon fontos, hogy a mikroformátum megválasztásánál vegyük figyelembe a célt, az eredeti dokumentum formátumát, a rendelkezésére álló tárolóeszközöket és leolvasóberendezéseket. Vigyázni kell arra, hogy a filmezés során az általában már sérült, töredező eredeti ne szenvedjen további károsodásokat; ebből adódóan ajánlatosabb kézi technikával és nem automatikus eljárással készíteni a felvételeket. Különösen ügyelni kell a minőségre abban az esetben, ha a mikroformátum olyan eredetiről készül, aminek megőrzése már nem lehetséges. Az állományvédelmi mikrofilmezésnek olyan minőségellenőrzési kritériumai vannak, mint a dokumentum-előkészítés, kamerabeállítás, a felvétel ellenőrzése képminőség és kémiai stabilitás szempontjából. Az ezüst-halid mikrofilmek várható élettartama, ha betartják a fényképezési, előhívási majd a tárolási, raktározási előírásokat: 500-1000 év. Amennyiben azonban nem tartják be az előírásokat, úgy akár húsz éven belül is súlyos károsodásokat szenvedhetnek. Amikor a mikfroformátumra való másolás mellett döntenek archiválási célból, akkor a legtöbb szabvány szerint három példányt célszerű készíteni: egy archív (alap) és egy biztonsági (további másolatok készítésére szolgáló) példányt. Mindkettőt ezüst filmre. Egy (vagy esetleg szükség szerint több) használati példányt diazo filmre. Az archiválási szabályok szerint két példány készítése kötelező. Ebben az esetben az egyik az archív a másik a használati másolat.