Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

ÉRSZEGI GEZA-G. VASS ISTVÁN A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR A

Magyar Országos Levéltár történetének gyökerei az írásbeliség kezdetéig nyúlnak vissza. Az oklevelek kibocsátásának gyakorlata Magyarországon - az újonnan keletkezett vagy régebben szerzett jogok rögzítése céljából - államalapító l. (Szent) István király (1000-1038) idején alakult ki. S amennyire a fennmaradt, nem kétségtelen hitelű adatokból következtetni lehet, latin nyelven és a nyugati császári oklevelek mintájára készültek az első oklevelek. Az írásbeli ügyintézés 177. Béla király uralkodása (1172-1196) idején jutott jelentékenyebb szerephez az uralkodói okleveleket kiállító intézmény, a királyi kancellária kiépítése révén. A következő évszázadban a peres eljárásban illetve a törvénykezésben is egyre nagyobb teret nyert az okleveles bizonyítás és elintézés gyakorlata. A 14. századtól az oklevéltermelés tömegessé vált, s ebben a királyi kancellária mellett igen nagy része volt az ország más fontos egyházi és világi intézményeinek és tisztségviselőknek. Az írás azonban csak akkor töltheti be jogbiztosító funkcióját, ha azt meg is őrzik. Magyarországon is ez az igény hozta létre a középkori magyar királyság levéltárát, amely valószínűleg a fentebb említett királyi kancellária keretében jött létre. Az oklevelek megőrzéséről bárhogyan is gondoskodtak, gyakran nem kerülték el az Aranybulla (1222) sorsát. Noha az Aranybullát hét példányban állították ki, s az egyes példányokat az akkor legbiztosabbnak hitt intézményeknél (a király, a nádor, az esztergomi és a kalocsai székeskáptalan, a keresztes és templomos lovagrendek, valamint a pápai regisztrum) helyezték el, mégsem maradt egyetlen eredeti példánya sem korunkra, csak későbbi hiteles átírásai ismertek. A királyi levéltár konkrét létezésére vonatkozó első adat IV. Béla (1235-1270) korából való (1240), majd az Anjou-kortól kezdve történik róla sűrűbben említés. A középkori magyar állam központi levéltára, a királyi levéltár a Mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) követő fejvesztett menekülésben elveszett. Jelentős mennyiségű levéltári anyag tűnt el ekkor, hiszen a középkori magyar királyi udvarban azon kívül, hogy - miként mindenütt a korabeli Európában az uralkodóra, az ország irányítására vonatkozó iratokat itt őrizték, ugyanitt voltak a középkori állam egyéb intézményeinek a levéltárai is. A királyi udvarban működött a királyi kancellária két osztálya: a kis- (vagy titkos) kancellária és a nagykancellária, s vele szoros kapcsolatban a királyi jelenlét bírósá-