Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)
A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár
Az Erdélyi Főbiztosság és a Főszámvevőség két, a Guberniumhoz kapcsolódó, de egymástól külön álló hivatal volt. Mindkettő vezetője egyben a Guberniwmnak is tanácsosa volt. A Főbiztosság a katonai parancsnokság mellett Nagyszebenben székelt, hiszen hadellátási teendői szempontjából ez volt a kézenfekvő megoldás. A Főszámvevőség viszont mindig a Gubernium székhelyét követte. Erdély kincstári ügyei élén külön hivatal, a Királyi Kincstár állt. A Kincstár elnöke a királyi kincstárnok volt, aki egyben egyike volt a Gubernium tanácsosainak is. Részben az általános kamarai igazgatási ügyekkel foglalkozott, és alárendelt szervei útján a só, a vámok, a kincstári jószágok, bérletek stb., dolgait intézte, részben azonban pénzverési és bányászati ügyeket intézett alárendelt szervei (bányahivatal, bányabíróság, pénzverés, aranybeváltás, kohók, erdőhivatal és uradalmi tiszttartóság) segítségével. Az Erdélyi Fiscalis Levéltár az Udvari Kamara rendeletére 1767-ben Nagyszebenben felállított és 1876-ban a Magyar Országos Levéltárban elhelyezett levéltár tulajdonképpen ugyanazt a funkciót töltötte be Erdélyben, mint a Magyar Kamara Archívuma Magyarországon: a kincstári érdekeket kellett szolgálnia olyan speciális iratanyag összegyűjtésével, amely a kincstár birtokaira, kihalt vagy nótaperbe fogott családok átháramlott birtokaira, illetve a kincstár által valaminő jogcímen igényelt birtokokra vonatkoztak. Az anyag egy része természet szerint a Habsburg-uralom előtti időkre is visszanyúlik, ritkán a középkorig, elég sűrűn a 17 századig. Az alsóbb kincstári szervek iratain kívül sok minden idekerült az Apafi levéltárból, az 7. Apafi Mihály udvartartására, II. Apafi Mihály pénzügyeire, valamint felesége: Bethlen Kata után a Bethlen család birtokaira vonatkozó iratokból is, meg olyan birtokok irataiból, amelyeket különböző családoktól magszakadás vagy hűtlenségi per következtében szerzett meg a kincstár. A különböző birtokjogi, jogbiztosító, adásvételi, örökösödési, peres stb. iratok mellett a legjelentősebb forrás-értékkel a birtokok összeírásai, leltárai, urbáriumai bírnak, főleg a 17 század végétől a 18. század második feléig. Az anyag azonban általában igen változatos, és a kincstári bányáktól valamint a különleges helyzetű kincstári népektől kezdve a városokon, céheken, nemességi ügyeken át az egyházi javakig sok mindenre nyújt adatokat. A Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárai (1648-1714 - G szekció) a Thököly Imre irányította felkelés (1678-1685) és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc (1703-1711) anyagát tartalmazzák; nem annyira egykorú kormányzati szervek regisztratúrái, mint inkább különböző más, főleg családi levéltárakból utólag kiemelt iratok mesterséges gyűjteményei, amelyet az 1950-es évek első felében rekonstruálták a kutatás megkönnyítése céljából. A Thököly-felkelésre vonatkozó anyagot a Thököly család és a Pozsonyi valamint a Szepesi