Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR ÉS ORSZÁGOS GYŰJTŐKÖRŰ SZAKLEVÉLTÁRAK - Érszegi Géza-G. Vass István: A Magyar Országos Levéltár

gai: és további két országos bíró: a nádor és az országbíró hivatala. A gazdasági ügyeket előbb a tárnokmester végezte, akinek a hivatalából az ún. szabad királyi városok bírósága lett. A gazdasági ügyek intézését a kincstartó vette át. Az ezek működése során keletkezett iratanyag képezhette a középkori magyar állam központi levéltárát, amelyet az adatok tanúsága szerint a tárnokházban őriztek. A királyi levéltár legfontosabb részét a regisztrumok, protokollumok, azaz a királyi adománylevelek szövegét őrző ún. Királyi Könyvek tették ki. Ma már csak az eredeti oklevelek hátlapjára írt kancelláriai feljegyzésekből tudjuk, melyik kötetbe, milyen számon jegyezték be egy-egy adománylevél szövegét. Az államigazgatás Európa-szerte a 15-16. században megváltozik. Ekkorra általában az egyes országokban az egykor, többnyire a 12-13. század fordulóján létrejött, kancelláriák feladatainak jórészét új hivatalok vették át. A magyar történelem nagy választóvonala 1526. augusztus 29-én Mohácsnál a törökkel vívott csata. A török győzelem következtében az ország hamarosan három részre szakadt. A Királyi Magyarország az élén a Habsburg-házból választott királlyal továbbfejlesztette a középkori magyar állam hagyományait, s kialakultak az új hivatalok, elsősorban az ország gazdasági életére nagy hatást gyakorló Kamara. Erdélyben fejedelemség alakult, ugyancsak a korábbi magyar államszervezet hagyományait folytatva. A középső rész a töröké lett, ahol a török közigazgatás mellett mindvégig megmaradni látszott az ország egykori közigazgatási beosztása. Ettől fogva külön-külön fejlődési utat járt be Magyarországnak a Habsburg királyok által megszervezett központi kormányzati szerveinek és a másfél évszázadon át önálló államként működő Erdélyi Fejedelemségnek az adminisztrációja. Ezt a helyzetet levéltári szempontból a legjobban az jellemzi, hogy - mind Bécsben, mind az Erdélyi Fejedelemségben - az adományleveleket éppúgy a Királyi Könyvekbe iktatják, mint ahogy ezt tették a középkoron át Budán. S ez a gyakorlat folytatódott Magyarországnak a török alóli felszabadítása és az ország újraegyesítése után is (1686). A magyar országgyűléseket már a 17 század elejétől egyre sűrűbben foglalkoztatta az ország iratainak kérdése. Rádöbbentek ugyanis, hogy milyen nagy jelentősége van az uralkodói hatalommal szembeni küzdelemben az ország jogait - mindenekelőtt a rendi kiváltságokat - biztosító iratoknak. Az ország közjogi fontosságú iratainak (királyi leiratok, törvények, országgyűlési irományok, békekötések okmányai stb.) megőrzését az 1613. évi törvények - a korábbi századokban kialakult hagyományoknak megfelelően - a mindenkori nádor kötelességévé tette. Egy önálló levéltár kialakulásához vezető folyamat fontos állomása volt az 1723. évi XLV tc. megalkotása, melyben a rendek kimondották az Ország Al-