Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK - Lakatos Andor: Ismertető a katolikus egyházi levéltárakról

Az első világháború utáni területi változások természetesen az egyházszervezetet is nagy mértékben érintették. Igen jelentős mennyiségű egyházi levéltári anyag került külföldre, s a politikai határok által keresztülvágott egyházmegyék esetében az utódállamok között általában nem (vagy csak igen kis mennyiségben) történt iratcsere. A két világháború között az egyházi levéltárak számára már az iratbőség okozott gondot, és elhamarkodott selejtezések is előfordultak, elsősorban a gazdasági levéltárak esetében, amelyeket általában külön épületekben, a jószágkormányzóságokon őriztek. 1925-ben a veszprémi püspöki jószágigazgatóságon selejtezték ki a régi, értéktelennek vélt gazdasági iratokat, melyek egy része később a veszprémi múzeumba és a Magyar Nemzeti Múzeumba került. (Ugyanezen idő alatt egyébként a veszprémi megyeházán is selejtezés történt, melynek régi közgyűlési iratok, törökkori oklevelek és adóösszeírások estek áldozatul.) 1932-ben a Magyar Minerva évkönyve adott elsőként átfogó képet Magyarország jelenlegi határai között a katolikus egyházi levéltárakról (számos egyéb gyűjtemény mellett), intézményenként ismertetve azokat. Püspöki- (érseki-) és káptalani (főkáptalani) levéltárak voltak ekkor a következő városokban: Eger, Esztergom, Győr, Kalocsa, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém. Egyetlen társaskáptalani levéltár működött Sopronban. Igen magas volt a szerzetesi levéltárak száma: a ferencesek 21, a piaristák 7, a kapucinusok és bencések 44, a domonkosok 3, a premontreiek, minoriták, karmeliták, irgalmasok, ciszterciek 2-2, a szerviták egy intézményt tartottak fenn. Az adatokat áttekintve, s a mai helyzettel összehasonlítva - a püspöki-, káptalani levéltárak sora, iratanyaga megmaradt, sőt gyarapodott is, míg a szerzetesi levéltárak száma ötvenről hatra (!) csökkent - különösen a szerzetesi levéltárak elvesztését sajnálhatjuk. Ez az összehasonlítás tulajdonképpen már átvezet bennünket a második világháború után történtekhez. 1945 tavaszán háborús károk érték a dunántúli levéltárak zömét, Sopronban, Szombathelyen, Esztergomban, Pécsett és Veszprémben. Az első két esetben káptalani levéltárakat, míg a többinél jószágkormányzóságok gazdasági iratait érte bombatalálat. A következő jelentős esemény a levéltárak életében az 1947-ben elfogadott, levéltárakról szóló XXI. tc, melynek értelmében a katolikus egyházi levéltárak közérdekű magánlevéltáraknak minősültek. A törvény először írta elő a szakfelügyeletet az egyházi levéltárak területén, végrehajtására azonban a politikai változások miatt nem került sor. Az 1950. évi 29. tvr. megszüntette a káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltárait, és elrendelte, hogy anyagukat a kerületi állami levéltárak vegyék át. (A hiteleshelyi levéltárak átvétele azonban a gyakorlatban általában késett, s csak az 1960-70-es években valósult meg.) Az egyházi levéltárakat nemzeti érdekű magánlevéltáraknak nyilvánították. A szerzetesrendek feloszlatása után - néhány kivétellel - a szerzetesi levéltárak is meg-