A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

megtalálhatók a különböző, célorientáltan készített csomagolóanyagok (pl. Gaylord-katalógus). A raktározási körülményekkel kapcsolatban elmondható, hogy stabil, klimatizált viszonyok szükségesek (2. táblázat). A két legfontosabb raktári paraméter a hőmérséklet és a relatív nedvességtartalom. A szakirodalomban javasolt értékek fekete-fehér fotóanyagoknál 18 °C és 30% körül vannak, színes anyagok raktározásához ennél jóval alacsonyabb hőfokra (+ 2 °C, vagy ennél még alacsonyabb) van szükség optimális, hosszú távú tárolás esetén. Megjegyzem, hogy az ettől való jelentősebb eltérés mellett az ingadozás is legalább olyan káros. A szakirodalom ezek mellett megadja a levegőben található szilárd szennyezőanyagok és gázok (kén és nitrogén oxidok, ózon) max. értékét is. A fényképeknél szót kell ejteni az UV-sugárzás károsító hatásáról is. A raktárakban, ill. a kutató- és kiállítótermekben UV-mentes világítótesteket kell elhelyezni. Mozgóképek (mozgófilmek): A mozgóképekhez sorolhatjuk a hagyományos filmszalagokat, a videoszalagokat, valamint a CD-formátumon tárolt filmeket is. Ebből látszik, hogy e csoportban átfedések vannak; a hagyományos filmszalagok a fényképészeti anyagoknál említett lágyhordozós anyagokhoz hasonlóak, a videoszalagok (mágnesszalagok) a hangszalagokkal rokon adathordozók, míg a videó CD és a DVD számítógépes adathordozó. Állományvédelmi megközelítésből, ami a kezelésüket, őrzésüket, csomagolásukat illeti, e három csoportot más-más módon kell vizsgálni. A hagyományos értelemben vett filmszalagok valamilyen lágyhordozóra felvitt ezüstérzékenyítésű fekete-fehér vagy színes zselatin réteget jelentenek. (Ezek részletesebb felépítésére most nem térek ki.) A filmszalag ún. emulziós (zselatinos oldala igen sérülékeny, mechanikai behatásokra karcok keletkeznek rajta, ami vizuálisan nagyon zavaró lehet. Ezen kívül érzékeny a különféle szennyeződésekre, ujjlenyomatra stb. Ezeket a tényezőket a kezelésük során komolyan figyelembe kell venni! Hordozóanyaguk lehet mikrocellulóz, cellulóz-acetát vagy poliészter. A három közül az első kettő különleges állományvédelmi problémákat vet fel.