A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

vagy finomítani. Saját debreceni példánk alapján elmondhatom, hogy a családkutatók nagy és egyre nagyobb száma indított arra, hogy mikrofil­men, pályázati támogatásból beszerezzük az összes tiszántúli reformá­tus egyházközség anyakönyvének felvételét 1895-teI bezárólag, majd ehhez remek segédlet is készült a történeti tárgyú bejegyzések feltünte­tésével. Vagy az említett egyházigazgatási szerepünkből is következett a lelkészi törzslapok számítógépre vitele, amely így könnyen kezelhető adatbázissá vált, de ugyanez elmondható a helytörténészek által olyan sokat használt egyházközségi vagy személyi adattárunk számítógépes katalógusával kapcsolatban is. Közös kiállítások rendezésében szinte minden levéltár részt vesz. Ahol felsőfokú oktatási intézmény van, ott gyakran a levéltáros oktat is, vagy fogad szemináriumokat legalább egy alkalommal. Fontos terület még (ha a levéltáros maga is foglalkozik helytörténetírással vagy más szakterületet művel) a szakmai konferenciákon való részvétel. Az elmúlt évtized leglátványosabban fejlődő és témánk szempontjá­ból igen jelentős szakmai területén, a levéltári kiadványok megjelente­tése területén is jelen vannak az egyházi levéltárak vagy önálló sorozattal, vagy egy-egy kiadvánnyal. Az értékelést a Levéltári Szemlé­ben Kósa Lászlótól olvashattuk, az MLE által rendezett bemutatkozáson (Bara Hotel) külön asztalt kaptunk. Úgy tűnik, továbbra is erő felett tel­jesítünk és ugyanezt el lehet és el kell mondanunk a határon túli magyar egyházi levéltárainkról is, akár a kutatószolgálatról, akár a kiadványok­ról beszélünk (pl. kolozsvári református és unitárius gyűjtőlevéltárak).

Next

/
Oldalképek
Tartalom